A szüleim szerint rossz a természetem mert nincsenek barátaim. Igaz lehet?

Ezt csak te szabályozhatod, hogy mennyire nyílsz meg, és mennyire vagy visszahúzódó. Próbáld megtalálni az arany középutat. Mert azért jó, ha van egy-két barátja az embernek, akikre számíthat. Próbálj egy kicsit lazítani magadon, és ne görcsölj rá, és akkor minden rendben lesz.

Szerintem a rossz természet nem ezt takarja :D De gondolkodj el rajta, hogy mi lehet az oka annak, hogy visszahúzódó vagy. Gyanítom, hogy önbizalomhiány, amin az sem segít, hogy apukád ilyeneket mond neked. Néha rajtam is elhatalmasodik, hogy nekem miért nincs ilyen szép nagy mellem, vagy lapos hasam. Aztán elgondolkozok, hogy helyette viszont van ez, meg az, meg amaz, gondolkozz el te is rajta, hogy mi az, ami te ,,védjegyed", ami mások eszébe jut, ha rólad van szó. Ha szeretnél szépen sminkelni, a youtube-on van egy csomó videó, és sok mindent elleshetsz belőle. Vágass valami új hajat, és próbálj nyitni az emberek felé. Az iskolában sulis témákat találni könnyű, onnan meg pár lépés, hogy másfelé terelődjön a szó, és jobban megismerjétek egymást akárkivel.

Attól, mert visszahúzódó vagy, még nincs feltétlenül szar természeted. A környezeted hozzád való viszonyulásából láthatod, hogy rossz-e a természeted, ha akik a suliban barátnőid, azokkal egyébként jól elvagy, akkor egyszerűen csak nehezen nyílsz meg, ezért nincs sok barátod. Nem mindenki társaság középpontja, de ezzel semmi baj nincs.

Szerintem nagy szemétség,hogy apád és a tesód az önbizalmadat próbálják így lerombolni...Nem is csodálom,hogy kisebbrendűségi érzésed van másokkal szemben. Ez így van sajnos,hogy a visszahúzódó természetűek nehezebben alakítanak ki barátságokat.És nagyon hangsúlyozod,hogy sosem veszel össze senkivel,de szerintem az nem egészséges,hogy sosem veszekszel.Én is hasonló természetű vagyok,de van pár igazi barátom,akikről tudom,hogy bármikor számíthatok rájuk,a felszínes kapcsolatok pedig nem érdekelnek.Úgyhogy attól függ igazából,hogy neked mennyire felel meg,hogy nincs sok barátod,mert ha neked megfelel,senkinek semmi köze hozzá,ha pedig nem,akkor érdemes ápolni azokat a barátságokat,amiket sokra tartasz.

ne gondold azt hogy veled van a baj, mert azzal csak rontasz a helyzeten. nem tom hány éves lehetsz, de ha a gimis vagy, vagy annál is kisebb sztem nincs baj, sokan voltak/vannak így hogy a suliban csak együtt voltak, de azon kívül nem nagyon. én is pont így voltam, tudom mennyire szar érzés és én is magamban kerestem a hibát, de most már (egyetemen) tudom hogy ez nincs így. viszont fontos hogy ne add fel, próbálj keresni egy sulin kívüli közösséget, nem pont a cserkészetre gondoltam hanem mondjuk ha jársz sportra az ottani társaid vagy ha zenélni az is ilyen. és legyen egy erős hobbid, amivel le tudod magad kötni, nekem a rajzolás nagyon segített, annyira h hiába voltam kirekesztve a suliban, ha rajzról volt szó mindenkinek eszébe jutottam, és ezért vmennyire felnéztek rám. gondold azt hogy benned is van egy olyan én, amit másokban irigyelsz csak még nem jött elő, idő kell neki. nekem az első igazi barátaim az egyetemen lettek és nagyon jól érzem magam velük. nincs veszve semmi, nagyon rossz hozzáállás az másoktól hogy a visszahúzódó természet rossz és negatív. pont ellenkezőleg, az ilyen emberek sokszor többet vesznek észre másoknál, és meg kell találni azt a módját ahogy ezt kifejezheted :) de az a legfontosabb hogy először találj magadban vmit, amiben nagyon ügyes vagy, és ennek legyél a tudatában! remélem tudtam vmennyire segíteni!