Felnőttkorban hogyan alakulnak ki barátságok?

Úgy írom,hogy jelenleg nincs barátom. Ugyanis ahogy családjuk lett, eltűntek .

Egyébként pedig közös hobbi,ritkábban munkahely révén ismerkednek az emberek. Talán a hobbi a legjobb,egyből megvan a közös érdeklődés.Kiállításon, esetleg könyvbemutatón, kiránduláson is lehet, bár nekem a kirándulással fenntartásaim vannak,sokan ugyanis intimebb viszonyokat akarnak ott kialakítani.

Itt , a Gyakorin viszont megismertem két normális,kulturált embert, akivel levelezésben vagyok.Ma már sajnos nehéz a személyes kontaktig eljutni,pedig az az igazi.Illetve az lenne, csak az emberek bizalmatlanok már nagyon.

F/ Bp

Barátokon keresztül. A régiekkel találkozunk valamilyen összejövetelen, szülinap, grillezés, társasozás, akármi és akkor van, hogy még plusz emberek is jönnek akik korábban nem, vagy nem ismertem.

Beszélgetünk, aztán vagy folytatódik vagy nem. Ahol kölcsönös az érdeklődés, élet szemlélet vagy bármi ott működni fog. 30 felett így találtam meg egy nagyon nagyon jó barátnőm, egyidősek vagyunk neki van 2 gyereke, nekem nincs. Különbözőek vagyunk nagyon, de mégis előre visszük egymást. Nincs irigység, nincs rosszindulat, negatívitás, pedig nők vagyunk. Mondjuk ez a barátságaimra jellemző. Mind hihetetlenül nagyszerű emberek. És bebizonyították sokszor, hogy a szarban sem hagynak magamra.

Én az utóbbi években a munkahelyen szereztem új barátokat. Erre nincsen recept egyszerűen csak kialakultak.

Van akivel a filmek szeretete volt a közös vele csináltunk egy filmklubbot. Egy másikkal sörözni kezdtünk el járni.

De igazság szerint nekem a beszélgetés mindig könnyen ment.

Talán a legfontosabb, hogy ez is olyan, mint a párkapcsolat, hogy erőltetni nem szabad!

Egyetemen közös érdeklődési kör alapján sikerült barátokat szerezni, bár azok többsége eléggé elkopott ballagás után fokozatosan.

Különben én is azt tudom mondani, amiket előttem is írtak: barátok lévén is tágult az ismeretségi köröm, de azokból sem lettek okvetlenül barátságok, csupán csak 1-2 közülük. Ugyanez igaz a munkahelyre is.

Nekem is sikerült felnőtt korban igazi barátot szereznem. Egy régi haverom öccse, így ismerkedtünk össze. Igazi közeli legjobb barátra találtam a személyében, kifejezetten közeli, bensőséges és feltétlen bizalomra épülő kapcsolat alakult ki. Egymást érik a közös programok, napi szintű a kontakt, nem tudunk egymásra unni. Már majdnem ilyen bromance-ot tolunk...

Szóval próbálkozz, csak hinned kell benne, igenis lehet barátokat találni felnőttként is.

Minden barátomat munkahelyen ismertem meg. Semmi sem hoz úgy össze, mint mikor ugyanazzal a szarral szoptok 8-12 órán át minden egyes nap. Azt hiszem, traumabonding néven találkoztam a neten ezzel a jelenséggel.

Nem tudom, hogy alakultak ki, egyszerűen csak lettek együtt szünetelések, abból rutin, aztán munka utáni együtt hazamenések (amíg egy útvonalon mentünk, bevártuk egymást), meg közben munkán kívül egymásra írások, és egyszer csak valamelyikünk felvetette, hogy x hónap y napján menjünk el z programra, aztán egy ponton felmerült, hogy be kellene mutatnom ezt az embert a páromnak, a barátaimnak, vagy a szüleimnek, mert már fontos nekem, és szeretném, ha legalább megismerkednének.

Nálam ilyen koncerten, vonaton, túrán, stb.-n ismerkedésekből sosem lett semmi, mert hiába volt szimpatikus az illető, és jöttünk ki jól, nem volt meg az a pár hónap összeszokás, meg nekem az túl gyors tempó, hogy találkoztunk mondjuk a Balaton-átúszáson, beszélgettünk egy jót hazafelé a vonaton, elérhetőséget cseréltünk, majd ezzel az emberrel nekem minden nap beszélgetni kellett, mert napi többször írt. Én üzenetben nem tudok összeszokni a másikkal, nekem szükségem van arra, hogy fizikailag egy helyen legyünk, és együtt éljünk át dolgokat.