Egyáltalán lehet felnőttként normális barátságokat kötni?

Szerintem felnőtt korban egyre nehezebb. Ahogy visszagondolok, és a saját "barátságaimat" kielemzem, általában a munkával, érdekkel függ össze a barátkozás. (Már persze az én számomra munkával, most direkt nem írom, mivel foglalkozom). Ritka kincs, amikor nem érdekek mentén történik, igazi kincs, meg kell becsülni (nekem egy ilyen van.)

Sajnos én is úgy tapasztalom, hogy szinte lehetetlen. :(

Igen lehetséges, talán jobb is. A diákbarátságok nem tartósak, felnőttként mindenki szanaszét megy, családot alapít,már nehéz találkozni, közös témát találni, ahány ember annyiféle életpálya. Felnőttekkel könnyebb, mert komolyabb már az ember, kollégák, szomszédok, stb. akár egymásnak segítve is születik mély barátság, nálam ez így működöik. A gyerek az gyerek,nem partner ugye, de jó ideje már azokkal is jóban vagyok, akik csak úgy futólag köszöntek, vagy váltottunk pár mondatot az utcán. Ismerték a szüleimet, mostmár ismernek engem is. Dolgozom, segítek ezt azt és már megy is az ismerkedés, barátkozás, utána tudják, hogy rám bármikor számíthatnak.

Az elmúlt időszakban mindenki be volt zárkózva, de azonos érdeklődési körök azonos embereket vonzanak, nyitottnak kell lenni és önmagadat is érdekessé tenni önmagadnak. Persze mindezt józanul, tehát javaslom ne barátkozz minden jöttmentel:)

Szerintem nem. Felnőttként már a többség családban él, és elég nekik ennyi. A magányos férfiak, és nők inkább kizárólagosan szerelmet keresnek, aminek lefektetett szabályai vannak. Ha számukra csak egy barát akarsz lenni, akkor már nem tudnak rád figyelni. Tiszta beteg lett a világ.

Munkahelyen is lehet barátkozni meg igazából bárhol.