Más is úgy érzi, hogy full normalis természete ellenére képtelen barátságokat fenntartani, mert fontosabb dolgok rovására megy?

Haverból lehet 600, az okés, de amikor jöttek a barátok az TOTÁL elvitte a fókuszt a fontosabb dolgok rovására.

Jött Messengeren folyamatosan, megállás nélkül, minimum 5 üzenet (minimum…volt, 53!), én voltam sokszor középpontban!

Találkoztunk, hülyéskedtünk, nap végére ott ültem az előadás fölött röhögve, hogy megint 1 diát haladtam előre összesen…

Folyamatosan azon kattogtam, hogy milyen vicces dolgot lehetne ebből meg abból kihozni. Eszemben voltak a hülyeségeik, így volt hogy a semmiből felnevettem nagy koncentrálás közepette…Tanulás közben is, hogy még ennek meg annak válaszolni kell.

Amint próbáltam egy egészséges határt szabni, szépen eltávolodtunk egymástól…

Most már nem keres senki, nem hív senki, kb. mindenki lecsökkent haveri szintre, DE a fókusz 100%-ig a tanuláson van!!

Néha frusztráló főleg nyáron, amikor megöl a magány, de ha ez ezzel jár akkor ez van…

Lehetséges, hogy azért nem találtam soha -objektíven nézve- egészséges egyensúlyt a kettő között, mert ki voltam közösítve gimiben és általánosban (nagyon rossz volt a társaság), nem ért soha effajta inger, egyetemen pedig akivel összeismerkedtem hirtelen szinte mindenki a barátom, de minimum a haverom akart lenni és megállás nélkül kerestük egymást?

Volt, hogy egy szimpla nap 53-an írtak fiúk-lányok vegyesen. Volt, hogy két napig nem nyitottam meg a Messengert…64 olvasatlan…Azért az durva!

23/F