Felnőttkorban nőként, már nem szokás barátságokat kialakítani? Van erre egyáltalán a legtöbb nőnek igénye?

24 vagyok "csak", de nekem lenne igényem rá. Keresem is a lehetőségeket, ahol kifejezetten nőkkel barátkozhatnék, de úgy érzem, mindenkinek megvan a maga kis élete, amivel nem lenne baj, de nekem nem arról szól egy barátság, hogy háromhavonta egyszer elővesszük egymást és csak arról tudunk beszélni, amit másokkal csináltunk, mert annyira nem vagyunk egymás életének része.

Például van egy kollégám, akivel jól kijövünk, de ő is csak akkor van ott, ha együtt ebédelünk vagy ha munka van. Nincs az, hogy akkor most elugrunk hétvégén valahova vagy hogy munka után spontán ráírunk egymásra dumálni...

Pedig nekem is van dolgom, van párom is, aki egyben barátom is, de mégis tudnék figyelni 1-2 közeli emberre, akit a barátomnak tudnék hívni és nem havonta jutnának eszembe, ha a többi ember épp nem elérhető. Mert velem konkrétan ezt csinálják a barátaim. Papíron sosem érnek rá, közben meg minden más haverjukkal teszik ki a közös képet... Férfiakkal meg nem szívesen kötök szoros barátságot úgy, hogy kapcsolatban vagyok. Valahogy gátol abban, hogy túl bizalmas legyek a férfiakkal. És amit te is mondasz, a lányos programok hiányoznak.

Szóval maximálisan megértelek

Szerintem a férfiak jobban szeretnek barátkozni. Elég csak ránézni arra, hogy a férfiak elmennek egymással kocsmázni, de a 30-40-50-es nők jóval ritkábban lógnak együtt bárhol.

Kicsit azt látom, hogy sok nő kényelmesen elvan azzal, hogy valaki/valakik mindig vannak kéznél. Innét segít ez, onnét az és kész, élik a saját életük. Másrészt, a nők belelustulnak a barátságokba és inkább elülnek otthon egyedül.

Nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, de azért nem is lehetetlen. 35 éves nő vagyok, az utóbbi egy-két évben több hasonló korú nővel alakítottam ki jó kapcsolatot, valakivel csak úgy eldumálgatunk, de van, akivel kifejezetten közeli lett a viszonyunk.

Anyukám elmúlt 60, a mai napig köt új barátságokat.

Persze ezeket nem úgy kell elképzelni, mint a kamaszoknál, hogy éjjelig lelkizünk, vagy hogy nem telhet el úgy nap, hogy ne beszélnénk, ilyesmi. Ebből a szempontból valóban mindannyiunknak megvan a saját élete, munka, házasság, gyerekek. De pont a héten volt egy többórás, nagyon mély beszélgetésem egy jó barátnőmmel (akit szintén felnőttként ismertem meg), ilyesmi pár havonta fordul elő, és nagyon jólesett.