Az iskolai barátok tényleg így eltűnnek/megváltoznak ?
Ugyan oda jártam álltalános iskolába és gimibe is, volt akikkel ezért 12 évig voltunk együtt nap mint nap (olyan is akivel utána szakma miatt 14), iskola után is együtt bandáztunk. Kedvetük egymást, sok közös témánk és érdeklődésünk volt, többet voltunk együtt mint a családunkkal, számíthattunk egymásra.
Aztán leérettségiztünk, utána nyáron még minden ugyan olyan volt mint előtte, valamilyen formában beszéltünk minden nap, erőltetni se kellett, jött magától a téma. Aztán már akkor szeptembertől kezdődtek a fura dolgok, ugyanis volt olyan aki bekerült egyetemre, és elkezdte lenézni a többieket akik nem, eleinte csak éreztette, utána már konkrétan ki is mondta kb, hogy mi semmit nem érünk a szemében. Jó 4 év után odáig jutottunk, hogy összevesztünk, és minden létező közösségi platformon le is titottuk már egymást.
De a többiekkel sem olyan már mint régen, alig beszélünk, ha nagy ritkán egymásra is írunk, hogy kivel mi a helyzet, napok múlva jön a pár szavas vállasz, hogy minden rendben. A nagy részüket az elmúlt 2-3 évben nem is láttam, és van akit akkor is csak véletlen, boltban vagy utcán, és akkor is csak jöttek a szokásos udvariaskodó, felszíneskedések.
Elmenni valahova, inni vagy bandázni, már senki sem ér rá, fáradt, van akinek családja van, van akinek új barátai lettek, és a régiek már nem érdeklik.
Munkahelyen is vannak barátaim, de azoknak a nagyrésze, inkább érdekbarátság.
Mi változott meg ennyire? Miért nincsen legalább hetene 5-10 percünk egymással beszélni? Lehet még minden olyan mint régen, mit rontottam el? Honnan szerezzek új barátokat, mikor munka meg tanulás mellett időm se nagyon van eljárkálni?
Hiányoznak azért, és lassan azt veszem észre, hogy szépen lassan egyedül maradok. 24 éves koromra ott tartok, hogy csak a napi rutin marad, a pénzhajtás, evés, alvás. Ha van egy kis szabadidőm a kocsim bütykölgetem, esténként meg egyre jobban rászokom a piára, és már nem úgy hogy társaságban iszom valamennyit, hanem egyedül, és egyre többet.
Mi a kiút ebből, mert ez sehova sem vezet.
Q :"Mi változott meg ennyire? Miért nincsen legalább hetene 5-10 percünk egymással beszélni? "
A: "elkezdte lenézni a többieket akik nem, eleinte csak éreztette, utána már konkrétan ki is mondta kb, hogy mi semmit nem érünk a szemében"
"már senki sem ér rá, fáradt, van akinek családja van, van akinek új barátai lettek, és a régiek már nem érdeklik."
Megválaszoltad a kérdést.
"Elmenni valahova, inni vagy bandázni, már senki sem ér rá"
"Honnan szerezzek új barátokat, mikor munka meg tanulás mellett időm se nagyon van eljárkálni?"
Leírtad hogy neked sincs időd eljárkálni. Nyilván sehogy. Maradnak a munkahelyi/érdek barátságok.
"Mi változott meg ennyire?"
Az, hogy már nincs az a mesterséges összetartó erő, amit eddig osztálynak hívtak.
A barátságok kb. 90%-a csak alkalom szülte alkalmi barátság. Ameddig muszáj nap mint nap egymás képét bámulni, addig működni fog, de mihelyett ez az összetartó erő megszűnik, nincs benne annyi potenciál, hogy utána is megmaradjon.
"Miért nincsen legalább hetene 5-10 percünk egymással beszélni? ... Hiányoznak azért, és lassan azt veszem észre, hogy szépen lassan egyedül maradok."
Lehet, hogy lenne ennyi időtök. Ne várj másra, hívd fel őket 5-10 percre, még jó találkozások is lehetnek ebből!
Fel szoktam hívni őket (akinek nem változott meg a száma), de vagy leráznak vagy fel sem veszik.
Ha facebookon rájuk írok, akkor is van aki csak hetek után ír vissza, vagy azt se, csak megnézi. 🙁
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!