A gyerekkori barati kor felbomlasa utan ti is nehezen talaltok baratokra?

Nekem úgy 28 éves koromra szűnt meg szinte teljesen.

Másik munkahely, másik városba költözés, még ha csak a 10 percre lévőbe is, vagy van ahol család lett....

eleinte tartottuk a kapcsolatot...persze tartani fogjuk ja...aztán véget ért.

Munkahelyeken nem szövődtek igaziak tartósak.

Olyan barát akire számítani is lehetne bármiben munkaidőn vagy egy havi összejövetelen kívül olyan nem lett.

Felnőttkorban nincs barátkozás.

Felnőttkorban munka, gyereknevelés, komolyság van.

Szinte egyáltalán nem találok én sem.

Legkésőbb gimi után szétszéledtünk, ami után már sosem lett ugyanolyan a barátság, mint előtte, ami amúgy érthető dolog egy szintig, csak sajnos rendszeresen én voltam az, aki próbálta fenntartani a barátságot. Csak, ez két emberen áll.

A gimis énemhez képest sokat fejlődtem, minden téren, sok új embert sikerült megismernem, de barátság sehol sem született. Olyan viszont számtalanszor volt már, hogy egy adott hely, míg összekötött minket (egyetem, gyakorlat, munka, tanfolyam, stb.), szinte legjobb barátokra emlékeztető dinamikánk volt. Szinte azonnal meglett a közöshang, poénkodtunk, jókat beszélgettünk mindenféléről, igazi barátként gondoltam rá. Azonban, amint az a hely, aminek köszönhetően megismertük egymást, megszűnt valamilyen mód, a "barátság" is odalett vele.