Hogy lehet az, hogy a felszínes embereknek egy csomó barátjuk van, aki meg értékelné a másikat, barát nélkül marad?
Például van olyan ismerösöm, aki egy csomó mindenkivel jóban van, ezek közül többel is van összejárós viszonyban, ami akár heti egy vagy több alkalommal jelent talit és/vagy telefonos beszélgetést vagy egymásnak írkálást.
A hátuk mögött meg egy csomó olyat mond róluk (pl. nekem), amit nem kéne egy harmadik félnek kiadni. Van olyan is, akiről azt mondja, hogy nem bírja, aztán a szemében meg ott bájolog, meg meg van sértődve, ha a másikbkihagyjq valamiből. Vagy olyan is van, hogy a másik gyereke milyen alamuszi, aztán áthívja a gyereket a sajátjához ott aludni, meg közösen kirándulni.
Velem van a baj, hogy nekem ez nem tetszik? Sajnos csak most jöttem rá, mennyire kihasznált engem is, le is fogom építeni a kapcsolatot. Én úgy vagyok vele, ha vmi nem tetszik, akkor nem fogok barátkozni azzal az emberrel, és nem jópofizok a szemébe. Vagy nekem is így kellene viselkednem, és Akkor lennének barátaim?
#7 én viszont nem akarom ezt elfogadni. Én miért ne érdemelnék barátot, kevesebbet érnék, mint más? Még a bunkó gonosz emberek is találnak, én nem. Itt gyakorin is egy kérdésemre rám írtak 2-en, ebből az egyik megkérdezte hány éves vagyok...mire közölte, hogy akkor nem fogunk tudni barátkozni (ennyit a nyitottságról). A másik meg hogy jaj, ő sem talál barátokat, korban is hasonló, egyetlen levélváltás után több mint egy hétig nem jelentkezett, szerintem egy baráttól több lenne várható, így ott én írtam, hogy köszi...
Ezek is képmutatások voltak akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!