Miért tűnnek el az ismerőseim sokszor szó nélkül, látszólag ok nélkül? Miért rettegek ettől még akkor is, ha éppen nem ez történik (bizalmatlanság már sok korábbi eset miatt)?

Bocsánat, ha hosszabbra sikeredik, de maga a folyamat is hosszú.

Nagyjából mindig ez történik velem. Beszélgetek valakivel hosszabb ideje, egészen érdekes témákról, szerintem én tényleg igyekszem mindent beletenni a beszélgetésbe, amit csak lehet (szép fogalmazás, érdekességek, nem megbántani akivel beszélgetek, érdeklődni a dolgai felől stb.), de a vége általában az, hogy a másik fél eltűnik, ha online az ismeretség. Szó nélkül, indok nélkül és örökre.

Sosem jövök rá, hogy miért. Végigolvasom, végigelemzem az összes dolgot amit írtam, hogy "Hol hibáztam, mi rosszat írtam vagy csináltam, ami ez a végkifejletet eredményezte?". Néha sikerül 1-1 dologba belekapaszkodni, hogy talán ezért (erre se kapok választ - szó szerint soha), néha még ez sincs.

Az csak a kisebbik baj, hogy emiatt nagyon magányos vagyok, nincs kivel beszélgetnem és ez időnként az őrület/depresszió irányába terel. Néha már eljutok oda, hogy magasabb helyekről lefelé nézve azon tűnődöm, hogy milyen volna lezuhanni? Érezném-e a becsapódást? Lehet-e rosszabb a halál, mint az, amit érzek?

Értéktelennek érzem magam, nagyrészt emiatt, mert olyan mintha mindenki utálna vagy legalábbis elkerülne. Csak szavakban ennek ellenkezőjét mondja szinte kivétel nélkül mindenki, de a vége azért csak az, hogy "azt figyeljék amit csinálok és ne azt, amit mondok" (mondta a jelenlegi miniszterelnök még régebben), szóval utólag hazugságnak tűnik és az, hogy így elhagynak (mindig), jobb bizonyíték, mint egy olyan szép mondat, ami valószínűleg úgysem igaz.

Állandóan igyekszem javítani (amit nehéz így vaktában, hogy nincs meg az ok, hogy miért vagyok én ennyire szar), változtatni annyira, hogy ne történjen megint ugyanez a szituáció, de hiába, mindig ez a vége. És én kezdem azt érezni, hogy "inkább a halál", mint még egy ilyen elhagyattatás.

Még nagyobb baj, hogy bizalmatlan vagyok már azokkal is, akikkel még épp beszélőviszonyban állok. Vajon mikor lép le, mikor tűnik el? (Egyszer úgyis megtörténik). És ahogy növekszik az elhagyók száma, úgy növekszik bennem az értéktelenség érzete és valamiféle "fájdalom".

Ha még beszélőviszonyban vagyok valakivel, de napokra eltűnik, akkor kínzom magam, mert a fizikai fájdalom kevésbé rossz, mint ez a lelki stressz, vagy nem tudom, hogy mondjam. Sokszor érzem azt, hogy "értelmetlen írnom", mert úgyis leszarják. Így meg... olyan értelmetlen az egész. De persze úgyis megteszem és ha valamelyikük visszaír, a lelkem is beleteszem a reakcióba... de hiába. És ez nagyon bántó.

Ha csak 1-2 ilyen eset lenne, akkor azt mondanám, hogy "balszerencse" és továbblépnék. De nekem az összes emberi kapcsolatom így végződik, az online és az élő egyaránt. Az élőben ugyan még megmaradnak az udvariassági formulák, de ezen felül semmi. És akkor legyen önbizalmam, önbecslésem és érezzem magam jól - hogyan?

Mi a baj velem, miért történik mindig ez? Tényleg ennyire értéktelen vagyok? Elfogadom, ha igen (és akkor legalább nyugodt szívvel távozhatnék a világból), de így csak a szenvedés van, ami kikészít lelkileg és megőrjít tudatilag.

Olyan is akar aki beszélgetés kellős közepén megy el, és nem jön vissza. Olyan mintha csak kényszerből írna, vagy nem is tudom pontosan mi erre a jó kifejezés. És ez is rossz érzés, mert... tényleg ennyi volnék és nem több? Az ember akit "elviselnek valahogy"? Aztán ha előkerül sok nap után már nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán van értelme írni, mert megint csak le lesz szarva az egész. Én ennyit érek.

Annyira "belefáradtam" ebbe, nem látok kiutat. Ha meg is ismerek valakit, tuti lelép, hiába igyekszem a tőlem telhető legjobb formámat nyújtani, és tényleg mindent beleadni. És minden alkalom után csak még rosszabbnak érzem magam, mint korábban. Miért kezel engem mindenki értéktelennek, felejthetőnek, az embernek aki nem számít?

"Én vagyok a láthatatlan, leszart ember" (Al Pachino mondta a Fedőneve: Donnie Brasco című filmben) - nagyjából ezt érzem én is.

Adjam fel? Ezt a lehetőséget nem tudom elfogadni.