Hogy tudjam ezt lerendezni magamban?

Egy 20 éves barátság lett vége 4 évvel ezelőtt. Én azelőtt kb. 2 évvel egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, ezért kicsit bezárkóztam, de még ígyis mindig a barátnőm rendelkezésére álltam. Ugyanabban az évben ment férjhez, mint én egyetemre, ők elmentek külföldre dolgozni, de a barátságunk ugyanolyan erős maradt. A férjével sajnos nem igazán kaptuk meg a közös hangot és néha nagyon bunkó volt velem, a barátnőm többdzör bocsánatot kért miatta, de sosem mondtam, hogy rosszul esett, mert nem éreztem fairnek, hogy rajta csattanjon ez. Aztán egyre jobban eltávolodtunk, már nem találkoztunk kettesben, csak a férjével hármasban, azt is kb. 3 havonta, ha ráírtam alig válaszolt, a szülinapomat elfelejtette(ami nekem egy fájó pont, mert én mindenkiét tudom). Így visszagondolva a legtöbbször én voltam az alárendelt a kapcsolatunkban. A legutolsó csepp, ami után valami megtört bennem az volt, mikor lementünk egy barátnőmmel hozzájuk, hogy boldog új évet kívánjunk, akkor már 4 hónapja nem láttam és másik nap mentek vissza, erre kb. 15 perc kellett még valaki beengedett, erre csak annyi volt a válasz, hogy bejöhettetek volna, mert nyitva volt a kapu, nem kellett volna kimenjek meg sem ölelt, akkor mondtam, hogy nem szeretnénk zavarni, csak látni szerettem volna mielőtt elmegy, de láttam és inkább hazamegyünk. Erre ő annyit mondott, hogy menjünk be ha már itt vagyunk, elég flegma stílusba. Egész végig nagyon távolságtartó volt, bármit kérdeztem egyszavas választ adott, tőlem meg olyan dolgokat kérdett, amit kb. a szomszédom is tudna rólam, de ő nem tudott. Elbúcsúzáskor sem ölelt meg, én fordultam oda, de ő elhúzódott. Aznap este nagyon sokat sírtam, nagy szükségem lett volna rá, nagyon hiányzott. Aztán kitört a covid életem mélypontja következett és többet nem beszéltünk. Nem volt semmi lezárás. Nekem azóta is ellentétes érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban, nagyon hiányzik, nagyon fontos volt nekem, ő volt az egyetlen, aki igazán meg tudott nevettetni, de közben mrg azt érzem, hogy nem akarok már megfelelni, sem alárendelni magam másoknak. Azóta is sokat álmodok vele, de nem vagyok benne biztos, hogy helyrehozható már ez. Hogy rendezzem ezt le magamban?