A legjobb barátnőm rendkívül elkezdett idegesíteni, felnőttek vagyunk, hogy lehetne ezt szépen lekommunikálni?

31/N vagyok, tehát már nem gyermek.

A legjobb barátnőmmel 5 éve ismerjük egymást. Rengeteget fejlődtünk együtt, sok közös élmény, stb. Amikor megismertem, párkapcsolatban volt.

Kb. egy fél éve, amióta szingli lett, kezdett el megromlani a barátságunk.

Rendkívül énközpontú kezd lenni. Egész nap írogat nekem messengeren, függetlenül attól, hogy munkában vagyunk. Magáról küld napi 2-3 képet, van, hogy egészalakosat, van, hogy épp adott testrészéről, hogy pl. milyen itt a bőre, stb. 30 percnyi hangüzenetet küld. Napközben, ha én írok neki, azokra nem reagál, hanem attól függetlenül küldi tovább a saját maga dolgait. Van, hogy mondom neki, hogy most nem tudom meghallgatni a hangüzeneteit, és erre hangüzenetben válaszol. :)

A másik az egészséges életmód-elkezdett egészségesen étkezni, sportolni, ami tök jó-viszont kb. minden téma eköré épül, hogy mi hány kalória. Rólam tudni kell, hogy kamaszkoromban evési problémáim voltak, egy hét alatt 6 kiló ment le rólam, féltem enni, stb, szóval elég evészavaros voltam, és amióta ezt elkezdte csinálni, kezd visszatérni-igyekszem kordában tartani, járok ezzel pszichológushoz.

Illetve nem nyitott már velem semmilyen új programra-minden héten, ha találkozunk, ugyanarra a helyre ülünk be. Mondom neki, hogy nézzünk más helyet, menjünk máshova, moziba, stb, de semmi ilyenre nem nyitott-csak az az egy hely. És most már ott tartunk, hogy rendkívül unom a vele való találkákat. Elmondja részletesen mi történt vele, aztán én is, és ennyi, nincs már semmi közös. (az viszont jó pont, hogy mindig érdeklődik felőlem is-miután magáról megosztott mindent).

Na összefoglalva, a régi, közös programok, a humor, a spontaneitás már nincs jelen, mint egy kihűlt párkapcsolat. És nagyon leszívja az energiámat, már nem ad nekem feltöltődést egy fél éve. Azt hittem, hogy csak ingerlékenyebb vagyok, és ez egy ilyen gyorsan múló állapot, hullámvölgy, de nem...

Hogy lehetne szerintetek ezt úgy közvetíteni, hogy ne bántsam meg a személyét? Nem vagyok az eltűnés híve, és nem szeretnék belerúgni sem. Viszont valahogy muszáj erről beszélni, mert egyre jobban távolodok el tőle. (Nem, ő nem érzi ezt.)