Barátságnak nevezzük ezt a kapcsolatot?

Ellenkező neműek vagyunk. Régen szomszédok voltunk, jó viszonyban, sokat beszélgettünk. Amikor a felesége otthagyta, nekem öntötte ki a szívét, tőlem kért tanácsot, támogatást. A férjem inkább csak a haverja volt, de velem a lelki dolgokat is meg tudta beszélni. Egy éve a mi családunk elköltözött. A távolság miatt telefonon tartjuk a kapcsolatot. Én hívtam hozzánk, jöjjön látogasson meg minket de mindenféle kifogásokat talált ő meg nem hívott minket magához. Szóval azóta csak telefonon beszélgetünk. De már kezdem unni, nekem ez így kissé ciki, hogy folyton engem keres és velem akar dumcsizni. Minden héten felhív többször is, volt, hogy órákig dumálunk. De nekem család gyerekek mellett kevés a szabadidőm, próbálok közben mindig valamit csinálni, főzök, házimunkát csinálok stb de akkor is fura így. Amikor a szomszédba volt akkor okés, hogy elbeszélgetsz a szomszéddal, volt, hogy csak 5-10 percet volt, hogy többet, de így folyton telefonba nem olyan! Nem tudom megmagyarázni, nekem zavaró, hogy nem látom, mintha nem is létezne meg órákig telefonálni iszonyat fárasztó! És nem is értem, miért ragaszkodik hozzám! Okés, hogy minden témáról jól el tudunk beszélgetni, de vannak màs emberek is, én is tudok másokkal baràtkozni meg szerintem neki is megvan a maga tàrsasága. De amikor jeleztem neki, hogy nekem ez túl sok, ne keressen olyan gyakran, csökkentsük a beszélgetés idejét is, akkor teljesen kibukott, hogy neki nincs kivel beszélni és csak én értem mag őt. Jaj. Nem mondom, jó vele beszélgetni mert okos értelmes, de könyörgöm, mit fog gondolni a férjem már egy idő után, hogy folyton vele dumálok, meg hát vannak rajtam kívül még emberek a földön akik empatikusak és értelmesek, nem értem én ezt. Ti értitek? Milyen kapcsolat fűzi hozzám? Mi ez az egész? És mit kezdjek vele? Ambivalens az egész, mert nyilván a hiúságomnak jót tesz, hogy fontos vagyok de ettől eltekintve csak teher számomra. Mit tegyek?