Baratsagnal nem az lenne a lenyeg,h talalkozunk es beszelgetunk vagy egyutt csinalunk vmit?

Nem mindenkinek jön be ez a parkba csöves módjára leülős történet, vannak olyan emberek akik megadják a módját. Mondjuk az más kérdés hogy milyen szoros a "barátságotok" ha ennyire nem ismered a barátodat hogy ő az elegánsabb helyeket preferálja egy beszélgetésre nem a csövesbánat stílust. Ha ezzel pedig nem tudsz azonosulni akkor miért a barátod?

Ez olyan dolog hogy egy hippi sem fog operettszínházba menni veled mert neki többet jelent elpippantani egy békepipát az erdőben.

Ez a te "barátod" egy kirakat-barát,de ezt gondolom,tudod illetve érzed.

Őszintén megmondva,mennyire örulne az ember,ha lenne egy barát az életében,akivel beszélgethet,akár egy parkban,akár egy villamosmegállóban..

Sokunknak ezt sem adja meg az élet...:(

Nekem minden barátom onnan kezdve tűnt el,hogy kapcsolata lett.Már az írogatás sem megy,sajnos elmondhatom, nincs barátom.

Aki volt,szerencsére ilyen sétás,parkban ulős volt...A Károlyi kertben sokat beszélgettunk,órákon át...Na most évek óta magamban ulök ott.

Akinek pedig van barátja,az nem becsuli meg és étterembe vagy egyéb helyekhez köti a találkozást.Egy étteremben,kávézóban nem lehet olyan jól és kötetlenul beszélgetni,főleg ha ki is nézik az embert,ha egy óránál többet lenne ott...

Kíváncsi vagyok valamire: kérdező, te a "barát" szót nem a klasszikus értelmében használod, hanem mindenkire, akivel már beszéltél 2 mondatot? Abból gondolom, hogy nem is ismered annyira, meg éttermi illemszabályokról beszélsz.

Hát nekem egy igazi barátom van, meg sok-sok jó ismerősöm. A barátomat éjjel kettőkor is felhívhatom, hogy pl. lerobbantam valahol a búzamezők mellett, és el fog jönni értem. Ahogy fordítva én is. Nem beszélünk illemszabályokról, és semmilyen előzetes szervezés nem kell ahhoz, hogy beszélgessünk.

Akikről te beszélsz a kérdésedben, azok számomra a jó ismerős kategória.

"Őszintén megmondva,mennyire örulne az ember,ha lenne egy barát az életében,akivel beszélgethet,akár egy parkban,akár egy villamosmegállóban..

Sokunknak ezt sem adja meg az élet...:("

A barátságot nem az 'élet' adja meg hanem a te személyiségedtől függ... ha neked nincs egy igaz barátod sem azért elgondolkoznék a helyedben hogy milyen ember vagy valójában és miért nem keresi a társaságodat senki

Hát figyelj, én se találkoznék a barátnőimmel egy villamosmegállóban vagy egy parkban. Egyedül a covid alatt oldottuk meg ilyen “nomád” módon, akkor elment, jobb volt, mint a semmi, de egyébként mi is mindig beülünk valahova.

És mégis milyen “illemszabályok”? Én se nagyon tudok mit enni étteremben, de SOHA eszembe sem jutott, hogy emiatt a barátnőim se egyenek!! Szerintem a barátság nem ilyen buta illemszabályokról szól.

“Hadd ne a barátaim szablyák már meg, mire költöm a pénzem” - ők meg mondhatnák, hogy hadd ne Te szabd meg, hogy mi legyen a program/helyszín. Itt nem neked van igazad sajnos.

A 8-ashoz írnám, reakcióként.

Keresik és kedvelik a társaságomat,de mivel főleg fiatalok,veluk már életkori eltérés miatt nehéz lenne barátkozni,hiszen életfelfogásban messze állunk egymástól.

Ötvenes férfi vagyok,mint munkahelyen,mint hobbim alapján emberek között.De a korombeliek elég megkeseredett,vagy fásult,közönyös emberek.Veluk ezért nehéz kialakítani. A fiatalok kedvelnek,el is beszélgetek veluk,de nyilván nincs meg az a többlet,ami egy barátsághoz kell.Gondolom egyetért mindenki azzal,hogy egy 24 éves egy 54 évessel már bizalmi dolgokról nem tud úgy összhangban lenni.Az életszakaszok eltérése miatt is.