Más is azt érzi, hogy az idő múlásával egyre kevesebb igénye van barátokra?

Nekem picit összetett a helyzet, helyenként talán már kicsit ellentmondásosan is.

Valahol 18 éves korom körül eléggé nagyot nőtt a barátokra való igényem, illetve a velük közösen tervezett programokra is, neten is sokat beszéltünk, konkrétan mindennapos volt a kapcsolat. Így történt, hogy éveken át olyanok voltak a napjaim, hogy csak aludni és tanulni jártam, körülbelül, haza.

Ennek a Covid vetett véget, akkor kezdtem az egyetemet.

Azóta minden barátságom elkopott, ilyen-olyan okokkal, ami eleinte pocsék volt, majd valamelyest jobb, és most megint rosszabb. Olyan barátságra nincs igényem, ahol csakis neten tudjuk a kapcsolatot tartani, ahol sok írogatás van, ellenben programokra, találkozókra nagyon is van, lenne kedvem, energiám, igényem.

És most jön a furább rész: szeretnék ilyen barátságokat, mert hiányoznak a barátok, rossz egyedül programokat látogatni, mert nincs kivel megélni azokat, nincs kivel beszélgetni (programokon kívül is), de közben úgy elszoktam az ilyen dolgoktól, hogy nemcsak, hogy kínos lennék, de szerintem elüldözném a potenciális barátokat. Meg már annyi barátot vesztettem el, hogy nincs is kedvem újabb ilyesfajta kudarchoz, de mégis szükségem lenne ilyen kapcsolatokra. Szóval jelenleg így állok:/