Más is azt érzi, hogy az idő múlásával egyre kevesebb igénye van barátokra?
Velem ez van.. Miért mondják azt, hogy az ember társas lény? Szerintem nem kellene általánosítani. Régebben még akartam barátokat, mostmár egyre inkább bennem van a szarok bele mentalitás. Az egész kvázi egy megfelelési kényszerből fakad, hogy add fel önmagad mások kedvéért.
Nem is lenne szerintem energiám fenntartani egy barátságot. Tökre megszoktam az egyedüllétet, a napi rutinom része. Az lenne a fura, ha bárki is hozzámszólna az utcán, meglepődnék rajta, megkérdezném, hogy mi baja van, mit akar tőlem. Nem várom el, hogy bárki is elviselje a hóbortjaimat, cserébe nekem se kelljen a másikét. Sokkal nyugodtabb vagyok egyedül, nem stresszelek hülyeségeken.
A barátságban, mint fogalomban sem hiszek már: érdekek, különböző életszituációk összecsiszolhatnak embereket ideiglenesen, de amint megszűnik a közös ügy, vagy érdek, ami összeköti őket, onnantól az egész barátságnak reszeltek..
52 éves nő vagyok. Azok a barataim (barátaink) jelenleg is, akikkel meg gimibe jártunk együtt. Érdekes hogy egyetemrol nem maradtak tartós barátságok.
De négy nő vagyunk barátok és a családjaink is egymással. Plusz a férjem legjobb gyermekkori barátja és annak családja.
Néha még nyaralni is közösen megyünk.
Én ezt nem adnám semmi pénzért.
Igen, így van. Egyértelműen.
Én már beérném 1-2 haverral, akikkel minimális kapcsolatot kell tartani, de egy-egy baráti kisegítésre számíthatunk egymástól
Mondjuk nálad ez a hozzáállás már beteges szerintem
Ezt is te írtad ki? Mert nagyon hasonlít:
https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__..
1-es irigyellek.
Nekem sajnos nincsennek igaz barátaim talán nem is voltak soha
Én a másik véglet vagyok. Napi szinten igénylem a kapcsolatttartást a két legjobb barátommal, ha lehet személyesen. Én egyedül őrülnék meg a négy fal között. Jó ha délután megcsörren a telefon, és megkérdezi valaki hogy milyen volt a napom, és este bedobunk-e egy sört. Nekem egyedül semmi nem jó, nem mennék egyedül moziba, kirándulni, nyaralni, nem főznék esténként egyedül a kertben... Nem jó egyedül. Nekem legalábbis nem.
Nagyon szeretem őket, tűzbe mennék mindkettőért, és szerintem ők is értem. Nem tudom magam elképzelni nélkülük. Hogy ezekbe a kapcsolatokba sok energiát kell fektetni? Persze. Kell alkalmazkodni a másikhoz? Természtesen. Én nagy-nagy örömmel teszem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!