Ha a külső ennyire számít akkor csúnyább embereknek hogy lehet párjuk?

Szerintem ez nem ennyire fekete-fehér, hogy aki szép az talál párt magának, aki meg nem az nem fog (még ha az emberek többsége ezt is gondolja).

Összességében ugyanolyan fontos itt is a szerencse, mint akár a karrier területén.

Mindenki ismer olyan ember (végzettségtől függetlenül) aki szerencsés, tök jó munkahelye van, jó kollégák, főnökség, fizetés, meg olyat is aki már a 3. munkahelyén van az évben és nem jó, és megint munkát keres és totál szerencsétlen.

Például karrierben én is ilyen szerencsés vagyok, mindig is jól kerestem, 20 éves korom óta Ausztriában élek (most vagyok 33), semmit nem kellett tennem azért hogy ide kikerüljek mert testvérem hozott ki, mindenki teljesen normálisan viselkedett velem anno, annak ellenére hogy akkor még nem beszéltem a nyelvet, most egy olyan munkahelyem van hogy konkrétan innen szeretnék nyugdíjba menni. Tehát ez ilyen, szerencse.

De például párkeresésben sosem volt szerencsém. Egyszerűen elkerül.

Szóval hogy lesz-e barátnőd, az nem attól függ, hogy kopaszodsz-e vagy éppen pocakos vagy.

A jó külső (=szépség) relatív. Szerinted valaki nem néz ki jól, másnak meg ő egy Adonisz.

Ha mindenkinek ugyanolyan lenne a szépségideálja akkor az emberiség egyforma lenne.

Jó lenne ha nem lennél egy felszínes sznob!

Ennek sok oka lehet.

1.Aki szerinted csúnya, az lehet hogy régebben szép volt és a párja akkor szeretett bele (a külsőnk változik).

2.Aki szerinted nem szép, azt más még láthatja vonzónak.

3.vannak, akiknek nem jönnek be a szép emberek. Két nőt is ismerek, akik kifejtették hogy ők nem kedvelik a jóképű férfiakat. Nem bíznak bennük, stb.

4.Lehet, hogy az illetőt nem a szépségéért szereti a párja, hanem ezer más dologért. Pl természete, pénze, stb.

Nekem volt olyan párom, akibe úgy szerettem bele, hogy az én ízlésem szerint őt kifejezetten csúnyának láttam, akkor is, mikor kialakultak az érzéseim az irányába.

De olyan jó humora, stabil, biztonságot sugárzó személyisége és sziporkázó intelligenciája volt (és van a mai napig egyébként, csak már nem vagyok belé szerelmes, és nem vagyunk együtt), hogy azzal teljesen levett a lábamról.

Ellenben, főleg fiatalabb koromban volt egy csomó tinder-randim, ahol egy adonisz volt a partnerem, de élőben olyannyira nem volt szimpatikus, hogy 1-2 óra után azt mondtam, hogy oké, megpróbáltuk, inkább ne raboljuk tovább egymás idejét, mert addigra már annyira felidegesítettek az unalmas fecsegésükkel, hogy még a vonzó külsejük miatt se tudtam volna lefeküdni velük, egyszerűen elromlott a dolog ott, mikor kinyitotta a száját...