Én fújom fel az egészet, vagy ők veszik félvállról a dolgokat?
Van két barátnőm, akik szinte a testvéreim. Nagyon közel álltunk egymáshoz, főleg a középiskola évei alatt. Idén elballagtunk, és a beígért heti fix találkozókból havi találkozók lettek, majd most októberben ott tartunk, hogy másfél hónapja nem láttuk egymást.
Az egyik barátnőm főiskolára ment, naponta utazik 2 órát, a másik barátnőm pedig nem csinál semmit, februárban megy valamilyen tanfolyamra. Mindkettőnek van párja, akikkel hétvégén vannak együtt. Úgyhogy ez nagyon jó, mert hétvégén pont jó lenne találkozni, de ők ugye akkor a párjaikkal vannak, akiket nem szabad egyedül hagyni.
Jövő héttől pedig dolgozom, nem igazán kiszámítható műszakokban, úgyhogy még macerásabb lesz majd programot szervezni, amikor így is tolódik hetek óta egy program, hogy hármónkból kettőnknek nem is volt munkája. Az egyetemista barátnőmnek tanulni is kell, ez oké, de amelyik nem dolgozik, az miatt is tolódott sokszor a program, mert ment körmöshöz, fodrászhoz, stb.
Már másfél hónapja nem láttam őket, csak messengeren beszélgetünk meg küldjük a tiktok videókat. De semmi konkrét. És ők egy hétvégéből nem képesek 2-3 órát szánni egy találkozóra.
válasza: válasza:Te fújod fel az egészet.
A középiskolás barátságok nagy része nem a sírig tart. Pasizz be te is és nem fog zavarni a barátnőid hiánya! Jó lenne ha végre felnőnél!
válasza: válasza:Mindhárman egymás melletti városokban/faluban lakunk, én utazok a legtöbbet (busszal 20 vagy 28 perc). Oké, a barátjával töltik, én ezt megértem. De ugyis együtt tölthetik, hogy mondjuk 2-3 órára elszakadnak és találkozunk. Még azt se várnám el, hogy hozzám jöjjenek az én városomba, mindig alkalmazkodok hozzájuk.
Új barátok is ugyanez: ha nem ér rá a kan, akkor menjünk valahova, gyere át, találkozzunk.
válasza:Az nem reális, hogy felnőttként hetente találkozzatok, de még havonta sem. Viszont ha fontos egy barátság, az megmarad, hidd el. Lesznek időszakok, amikor kevesebbet találkoztok, amikor ennél vagy annál vagy mindenkinél más van fókuszban, de ha fontos a kapcsolat, megmarad.
Nekem van barátnőm általános iskolából (igaz, csak egy), vele pl. sokáig alig-alig találkoztunk, talán évente 1-2x, de volt olyan év, hogy egyszer sem, mostanában kb. negyedévente. Szakközépből a 8 fős elválaszthatatlan csapatunkból 4-en tartjuk már csak a kapcsolatot, de már ott is repedeznek a dolgok, az egyikőjükkel a másik kettő nem szívesen találkozik már, és ő is feszeng inkább a jelenlétükban, nagyon más irányt vett az életük, de amúgy velük is kb. negyedévente próbálunk találkozni.
Később is lesznek barátaid, de 20-30 év távlatában lehetetlen mindig ugyanolyan intenzíven kapcsolatban maradni. Nekem az 5 éves külföldi munkavállalásom jól megmutatta, hogy ki fontos nekem és kinek vagyok én fontos. :)
válasza:Nem értem, miért te akarsz az első helyen lenni.
Meg elég rosszalló, ha a férfiakat kannak nevezed.
Akadj mar fent te is szavakon🤦♀️
Jó, oké. Akkor nem fontos a barátság, mindenkit el kell engedni, kvázi udvari bohócnak tartani, akire nem kell időt szakítani, majd negyedévente meg fél évente találkozunk.
Nekik ott a párjuk, ez eddig tiszta. Én mit csináljak? Álljak haptákba, amíg elő nem vesznek? Vagy mit kellene tegyek? Vásárolgassak anyámmal, menjek egyedül mindenhova, dolgozzak látástól vakulásig, vállaljak el minden túlórát, csak hogy érezzem a törődést.
válasza:Teljesen normális. Eddig ugyanaz volt a napi helyszín, napi rutin, közös problémák, sokkal több idő napközben és sulin kívül egymásra.
Most pedig mindegyikőtök más-más felé vette az útját, új feladatok, új közeg, új közösség, akikel hasonló, vagy közös a feladat;
Más CÉLOK vezetik az embert, mint amilyenek a középiskolában, az adott közösségben.
Tanulás, munkahely, lassan önálló egzisztencia építése, komolyabb párkapcsolat, stb.
Sokat változunk ahogy belépünk a felnőttkorba, más-más szempontok válnak elsődlegessé.
Változhat az ízlésünk, kulturálisan is másfelé nyílik a szemünk, stb., stb.
Más lesz az életvitelünk! Ez nagyon fontos.
Régi barátságok elmaradnak, akaratlanul, ugyanis megszűnnek a közös érintkezési pontok.
Másokat megtartunk életre szólóan.
Új ismeretségek, barátságok, társaságok alakulnak.
Nekem három barátnőm maradt meg. Egyikkel már csak levelezünk. A másik kettővel évente egyszer-kétszer leülünk, és ugyanott folytatjuk a beszélgetést, ahol legutóbb félbehagytuk.
Ez IS az élet.
Örüljetek egymásnak, amikor végre összejön a találkozó. Ne érzékenykedj. Teljesen normális, amit te sérelmezel.
válasza:“ Nekik ott a párjuk, ez eddig tiszta. Én mit csináljak? Álljak haptákba, amíg elő nem vesznek? ”
Tehát bizony nem náluk a probléma kulcsa, hanem nálad, a te magánéletedben.
Ők erről nem tehetnek, az ő életük más, más-más problémákkal.
A magánéleted alakítása kizárólag rajtad múlik, a te személyiségedből fakad.
Gondolkodj el azon, hogy valóban van-e még közös hang, közös gondolat, közös téma.
Lehet, hogy lassan kiüresedik a kapcsolatotok.
Leírtad, hogy nekik is megvan a maguk élete, a maguk baja, problémáik, egyszer fenn, egyszer lenn, teszik a dolgukat.
Tedd azt te is. Nyiss kifelé, ne legyen a fő programod , hogy velük találkozz, ők nem tudják ezzel megoldani a te életed nehézségeit, zsákutcáit.
Megjegyzem, a munkanélküli állapot nem jelent feltétlenül otthonülést. A körmös, fodrász, tehát az ápoltság alap, nagyon fontos a munkakeresésnél is.
Én pl már nyugdíjas lettem, s azóta kevesebb időm van magamra, mint annak előtte. Rengeteg a feladat, tennivaló, csak más és másféleképpen, mint mikor munkahelyen dolgoztam.
Tehát nálad a megoldás kulcsa= változtass életformát, tedd tartalmassá az életedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!