Baràtsàg nàrcisztikussal? Mit éltetek meg?

Kedves Sorstársam, ez valóban emlékeztet a mi fiúbarátságunkra sok szempontból, amit a 9-es válaszomban írtam.

Mára egyébként sok külső segítséggel, de sikerült ezt letennem. Persze a hétvégi nyaralóhely újralátás felkavaró mivolta miatt saját magammal szemben van némi kételyem.

De az lényeges, hogy ráfüggeni nem akarok már senkire. Szerelem, nővel? Minek? Hisz benne van a pakliban a szakítás és még jó pofát is kell vágni hozzá. Mélykötődésű lelki barátság másik férfival? Minek? Az is magában hordozza a csalódást.

Én most olyan afféle, kicsit ZEN-es "szellemi autónómiá"-ban élek, hogy van barátnőm, vannak barátok is, de tudatosan nem függök rá senkire. Annyira hagyom magamat bevonódni érzelmileg, aminek az esetleges elvesztését könnyedén tudnám tolerálni. Nekem sokat segített a Hellinger, a kineziológia, a metamorf lélekmasszázs, coaching stb. Igen, férfi létemre ilyesmiket igénybe vettem, mert ahogy a mikróm tönkremegy, nem tudom itthon megjavítani, ugyanúgy a lelki síkon lévő "szoftverhibák" mindegyikéhez nem érthetek, így azt is szakemberre bízom. Pont a napokban jutott eszembe, hogy mit tennék, ha újra felkeresne, esetleg visszaporszívózna? Régen úgy gondoltam, hogy nem állnék vele szóba, de ma már úgy vélem, hogy igen, de a saját értékrendem és beállítottságom alapján menedzselném az újrafellángolt "barátságot", afféle vagy megszokik, vagy megszökik alapon. Mivel semmi vesztenivalóm nem lenne, így nem is venném túl komolyan.

Megint én vagyok, aki a korábbi hosszúkat írtam. Nem győzöm amúgy hangsúlyozni azt sem, hogy a nárcisztikus bántalmazás áldozati szerepéhez kell egy függési hajlam. Ezt magammal szemben is önkritikusan mondom.

A kis koma anno azért tudott engemet is behálózni és bombázni, mert fogékony voltam rá. Kiszolgáltatott, dependens hajlamokkal.

Ugyanis ha én mentálisan és érzelmileg meg önértékelésileg erős és kiegyensúlyozott vagyok, akkor a következő történik: a srác elkezd bombázni, írogatni, hívogatni. Akkor nem vonódom be a játszmájába, hanem egy egészséges baráti nexushoz illő mennyiségben engedem be az életembe. Azaz ha 5-ször is hív buliba vagy edzeni, akkor én max 2x érek rá, ha elkezd gázlángozni vagy humorbacsomagoltan bántalmazva kritizálni, akkor meg elküldöm a narkóskurrvaanyjanátháspitschájába úgy rövid úton és nemes eleganciával. Aztán felőlem fejre is állhat, mert meghúztam a határaimat.

A baj az, amikor nem húzzuk meg a határokat és hagyjuk magunkat bevonódni. Na így voltam én is. Gyenge voltam, függtem, esedeztem, alkalmazkodtam, megfeleltem, stb. Ma már mondom, a második ilyennél elhajtanám a halálfaszára. Ehhez nekem is sok év önismereti munka kellett, az nem szégyen, ha valaki fogékony a nárcira, de jó hír, hogy tudunk ellene tenni.