Jól tettem, hogy megszakítottam ezt a barátságot?

Volt egy gyerekkori barátnőm. Neki volt egy másik gyerekkori barátnője, akivel talán még régebb óta volt közeli barátságban, mint velem.

Ezzel a lánnyal a következőt csinálta: Napi szinten beszélgetett a lány párjával. Megtudta, hogy a srác csalja a barátnőjét, és hallgatott erről. Majd a srác hívogatta őt kettesben találkozni, szerelmet vallott neki, és erről is mélyen hallgatott. Még 1 évig nem szakított a barátnőjével, de közben neki vallott szerelmet végig. Nem történt köztük semmi, de továbbra is hallgatott róla. Végig mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem helyes. Mikor szakítottak, pár hétre rá összejött a sráccal, pedig azt mondta, nem fog. Erről is hallgatott, csak egy év múlva mondta el a barátnőjének, aki azonnal megszakította a barátságot vele, és még meg is sértődött.

Hiába nem érint, én már ezek alapján kevésbé szerettem őt, egyre jobban irritált.

Aztán voltak olyan húzásai, hogy az én páromnak is írogatott, bizalmaskodó hangnemben beszélt vele. Meg egyszer elmentünk fesztiválozni úgy, hogy az én kocsimmal mentünk, nem kértünk tőle pénzt benzinre sem, meg semmi. Rámírt, hogy mikor indulunk, mondtam egy időpontot neki, és akkor elkezdett olyanokat írni, hogy "pffffff, okééé", és közben a páromnak kezdett el hisztit verni, hogy miért nem tudunk előbb indulni, őt érdekli az xy koncert is, mégis milyen kifogásom van, miért nem tudok elkészülni hamarabb.

Talán ez volt az a pont, amikor tudtam, hogy nem akarok vele többé barátkozni, de bocsánatot kért végül, és jó pofát vágva elmentem vele a fesztiválra. De a kövi kisebb összezörrenésnél (ami normál esetben nem lenne ok örökharagra) elküldtem a büdös francba, és azóta nem vagyok hajlandó vele beszélni, de ő sem ír nekem, de tudom, hogy teljesen értetlenül áll a dolog előtt, és a leghaloványabb sejtése sincs, hogy miért történt ez az egész.