Szerintetek jogosan vagy igazságtalanul reagáltak így, amiért megszakítottam a kapcsolatot a haverommal és feleségével emiatt?

Mindenki arról beszél ami érdekli és ami az élete aktuálisan fontos, jelentős dolga. Van aki a gyerekéről, más a munkájáról, megint más a hobbijáról. De olyan is van, aki mindenféle elméleteket gyárt a világról vagy csak simán panaszkodik.

A barátság meg valahol arról szól, hogy közös érdeklődési körű emberek jól érzik magukat együtt. Onnantól, hogy ez nincs meg, és nincs meg a közös érdeklődés, nem kell erőltetni a barátságot, kell keresni másikat.

Nagyjából ennyi a történet, minden más már csak részletkérdés.

az ilyen barátságot nagyon hamar elkopnak, akik családosak sem szeretik azokat akik singlik, forditva szokott lenni, hogy a családos irigyli a szingli havert, mert mindenhová mehet korlátok nélkül azt csinálhatja amit akar...

Nem kell szólni semmit se kritizálni senkit, ha nem érzed jól magad velük akkor ezt mindenféle indoklás nélkül el kell maradni az ilyen barátoktól...nem közös az öröm, te nem oszthatod meg szintén a gyerek sikereket igy nem vagy ebbe a körbe nagyon kompatibilis..sorry

én is úgy látom magam körül, hogy a szingli barátok nagyon nem keresik a családosok társaságát..

keress magadnak olyan társaságot akik szintén egyedül vannak...több lesz a közös..

ezek a barátságok már nem aktuálisak..

az ő feleségeik sem örülnének, ha hivogatnád őket kanbuliba ahol jót iszogattok, buli csajok fanta és a régi házasság előtti dolgokat csinálnátok..ki mit csinálat előtte anno..

a környezetemben is szétment egy család, mert a férjet elvitték idézőjelbe a haverok, buli, társaság, mindig volt valami ami miatt hajnalig odavolt a férj...ki tudja mik nem voltak közben, és a végén egy salsa klubban kötött ki az illető ahol mint tudjuk milyen táncok vannak, na ezzel tényleg befellegzett a házassága 20 év kuka...

aki mélyen belemerül a haveri körbe és jobban tetszik neki, mint a házasság annak lehet ilyen vége is....a család rovására..

Én is megszüntettem, és nem azért mert nem szeretem a gyerekeket, de amikor semmi másról nem szól a baráti találkozó, vagy oda is hozza a gyerekét (jaj, apuka mégsem ért rá), és két szót nem tudunk váltani, mert a gyerek kiabál, hisztizik, folyamatosan pfázik, stb, az gáz.

Nálam ez a vízválasztó, és aki ezt meglépi, az onnantól kezdve csak ismerős. Bocs, azért mindennek van határa.