Miért akkor kell hiányolni valakit, mikor már túl késő? Miért nem lehet akkor időt szánni rá, amikor még fontos vagy neki?

Hajlamosak vagyunk készpénznek venni mindent, akár tárgyat, akár tényleges embert. Belekényelmesedünk abba, hogy velünk van, és nem értékeljük eléggé. Viszont, amint megtapasztaljuk, hogy milyen is őt igazán elveszteni, vagy az elvesztés útjára kerülni, hirtelen átértékelődnek a dolgok. Mert akkor érezzük, milyen rossz is nélküle, és akkor próbáljuk helyrehozni a dolgokat. Az más kérdés, hogy ennek milyen kimenetelei vannak.

A pasik fő jellemzője. Semmibe se nézik a nőket, ha meg a nő otthagyja, még 30 évvel később is sír utána a nyomi.

A mi kultúránk a jelent egyáltalán nem tudja értékelni.