Ebben az esetben nekem kellene keresni, vagy neki?

#10

De látod, a többi ember szerint mi nem vagyunk normálisak mert teljesen le vagyok pontozva (te is le lennél tuti, ha lehetne). De nem is érdekel amúgy , ha nekem megér valaki annyit amennyit akkor az én dolgom, én bajom, én jószívűségem. A többiek véleménye nem izgat fel erről, látszik, hogy itt kinek van tényleg igaz barátja és kinek nincs..

Nekem van egy szomszédom, akivel beszélgetős ismerősi kapcsolatban vagyunk. Korábban családhoz járt takarítani, abból élt, de hogy legyen normálisan nyugdíja, elment egy bolthálózathoz dolgozni. Teljesen más lett a napirendje, időbeosztása, másképp ér rá, elfoglaltabb lett, kötöttebb az ideje. De még hivatalos munkahelyeknél sincs két ugyanolyan, van, ami lazább, van, ami taposómalom.

Új munkahelyen be kell illeszkedni a csapatba, fel kell venni a fonalat, általában 3 hónap a próbaidő, addig még ő meg a cég is dönthet úgy, hogy mégsem itt fog dolgozni.

Látható, hogy neki nincs igénye a társaságodra. Rajtad áll, hogy kapálózol a figyelméért még egy sort, vagy nem. Én nem tenném.

A kérdező barátnőjét mentegetőknek: sokszori ghostingoló emberként mondom, hogy akinek én valaha az életben vissza akartam írni, annak mindig visszaírtam. Valóban előfordul, hogy egy munka annyira megváltoztatja az ember körülményeit, hogy nem lesz ideje találkozni, de ahhoz már valami szörnyűségnek kellene történnie, hogy 3 hétig 5 perce nem volt egy sms-t írni, hogy "Szia Xy! Sajnálom, hogy mostanában nem tudtunk beszélgetni, rengeteg a munak, de gondolok rád. Amint lesz egy kicsit több időm, szeretnék találkozni veled!". Ennyit kell csak írni. A 21. században nevetséges erre hivatkozni, hogy "sok a munka". Egy ilyen üzenetet simán el lehetne küldeni.