Az minden esetben igaz, hogy akiknek a matek, fizika (kémia) megy jobban, azok majd többet fognak keresni, illetve jobban el tudnak helyezkedni, mint a humánosok (magyar, irodalom, történelem)?
Nem tudom hogy így van-e ez, de sajnos én inkább humános felfogású vagyok, tehát a tanulós tantárgyak mennek jobban, de most ahogy egy pár hónapja járok minden héten korrepra (matekra) már 4-eseket írok. Elsős gimis vagyok.
Ha esetleg felfejlődök matekból, akkor még lenne esélyem olyan fősulira/egyetemre menni, ahol matek van?
Tudom, ehhez nagyon jó matekosnak kell lenni, de a volt osztálytársam nővére is a BGE-re jár, viszont neki is neccesen ment a matek gimiben, mert sokszor volt ugyanannál a tanárnál, ahova én is járok.
Esetleg aki közületek szintén humános agyú, az leírná, milyen végzettsége van?
Köszönöm! :)
Logikusnak tűnik a terved, hogy magadra erőltetsz egy reál szakot és azzal elhelyezkedsz. Viszont valószínűleg soha nem fogod azt az érzést megtapasztalni, mint amikor azt csinálod, amit tényleg szeretsz. Tudom, mert tapasztalatból beszélek, ugyanis én is ezt csináltam, elvégeztem egy mérnök szakot és abban dolgozom.
Jól keresek, legalábbis sokkal jobban, mintha humán irányon maradtam volna. Néhány évig meg is voltam ezzel elégedve, de egy idő után nekem nagyon monoton lett, és lelketlen ez az egész, valahogy nem teljesít ki, valami hiányzik belőle. Ez egy folyamat, először el voltam ájulva, hogy milyen lehetőségeim vannak, és jól jött, hogy normálisan keresek, de aztán ebbe beleszoktam és ma már csak a mindennapok egyformaságát és sivárságát látom. Folyamatosan azt érzem, hogy amit csinálok, ez igazából nem én vagyok. Mindig vannak nálam jobbak, a munkámban középszerű vagyok, különösebben nincs benne sikerélményem, habár érdekel egyébként, és nem mondanám, hogy utálom.
Viszont tudom, hogy ha azzal foglalkoznék, amit tényleg szeretek, a humán irányt, akkor abban szakmai sikereim lennének és sokkal több elismerést kapnék, de autóm és lakásom biztosan nem lenne, kb. otthon élnék a szüleimmel. Lehet, hogy az azonos érdeklődési körűekkel pezsgőbb szellemi és közösségi életet élnék (ami nagyon hiányzik és nagyon vágyom rá egyébként), ilyen szempontból mozgalmasabb és "valamilyenebb" lenne az életem.
Sokszor gondolkodom azon, hogy melyik a boldogabb ember, aki azt csinálja, amit szeret, de anyagilag sokkal szerényebbek a lehetőségei, vagy pedig aki jól keres, de egyformák a mindennapjai és valahol őrli, és ha nem is utálja, de nem is szereti, amit csinál?
Nekem ez pl. egy dilemma, mással nem biztos, hogy így lesz, lehet, hogy te pl. megtalálod magad egy reálosabb irányban, ezt nem lehet tudni. Bár ha magántanítványhoz jársz és úgy vagy négyes szinten, akkor szerintem ez az egész neked is csak egy erőlködés lesz. Nem tudom. Mindenesetre leírtam a példámat, hogy lásd, hogy van ilyen is. Ez a dilemma egyébként, amit most felvázoltam, engem komolyan próbára tesz lelkileg, és lehet, hogy már csak ezért is hagynom kéne az anyagias életmódot a francba.
#7
Azt értem, de például az algebrának, egyenleteknek, hatványozásnak nem vesszük hasznát sehol (én úgy vélem) vagy igen? :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!