Megéri ilyen esetben barátságban maradni?

Úgy kezdődik, hogy valami közös összehoz benneteket. Általában ez valamiféle tevékenység/helyszín.

De ahogy ennek vége, nem látjátok sűrűn egymást, eltávolódtok, később nincs is nagyon alkalom találkozása. Gondolom ez még nem új. Felvetődik bennem, hogy ilyen esetben mégis minek maradjunk barátok? Azért, hogy havonta felhívjam és megkérdezzem, hogy jól van-e, ő meg rávágja, hogy igen (mert hát mégis mit mondhatna, nem fogja elregélni a problémáit ha nem beszéltek rendszeresen) meg egyébként is..miről beszélgessek ilyenkor már velük?

Nekem olyan barátaim voltak, hogy jobbat nem is kívánhattam volna, de ahogy elkerültünk pl egyetem stb, akarva-akaratlanul megritkültak ezek a kapcsolatok és már nem éreztem, hogy haszna lenne.

Vagy nézzük a férfi-női barátságot. Elég szoros barátságnak mondhattam, nem azt a fajtát, amit csak úgy elengedek. Mégis amikor rátalált a szerelem, jócskán megcsappant a kommunikáció, a találkozás meg egyenlő lett a nullával. Elgondolkoztam, hogy mégis mi értelme ennek? Számomra már nem volt semmi, így minden esetben megszakítottam a barátságokat.