Megéri ilyen esetben barátságban maradni?
Úgy kezdődik, hogy valami közös összehoz benneteket. Általában ez valamiféle tevékenység/helyszín.
De ahogy ennek vége, nem látjátok sűrűn egymást, eltávolódtok, később nincs is nagyon alkalom találkozása. Gondolom ez még nem új. Felvetődik bennem, hogy ilyen esetben mégis minek maradjunk barátok? Azért, hogy havonta felhívjam és megkérdezzem, hogy jól van-e, ő meg rávágja, hogy igen (mert hát mégis mit mondhatna, nem fogja elregélni a problémáit ha nem beszéltek rendszeresen) meg egyébként is..miről beszélgessek ilyenkor már velük?
Nekem olyan barátaim voltak, hogy jobbat nem is kívánhattam volna, de ahogy elkerültünk pl egyetem stb, akarva-akaratlanul megritkültak ezek a kapcsolatok és már nem éreztem, hogy haszna lenne.
Vagy nézzük a férfi-női barátságot. Elég szoros barátságnak mondhattam, nem azt a fajtát, amit csak úgy elengedek. Mégis amikor rátalált a szerelem, jócskán megcsappant a kommunikáció, a találkozás meg egyenlő lett a nullával. Elgondolkoztam, hogy mégis mi értelme ennek? Számomra már nem volt semmi, így minden esetben megszakítottam a barátságokat.
Sokan megtartják a barátságot, tudom. Amikor előhozakodtam a férfi barátomnál azzal, hogy off ennek, értetlenkedett, meg hogy ő sosem szakítaná meg, miert ne beszélhetnénk, hisz régebb óta ismer mint a bnőjet stb.
De vhogy mégsem olyan minőségi már, mint azélőtt.
Akkor meg mi értelme?
Sztem semmi.
Én az egyik legjobb barátomat lassan egy éve nem láttam. Most ez így alakul, nem keressük egymást, de nem zavar, mert tudom, hogy ha úgy alakul, akkor ugyanúgy megvan az összhang, tudunk beszélgetni, megértjük egymást. Nem a fizikai közelségtől, gyakoriságtól függ a barátság.
Aztán persze vannak barátságok, amelyek egyszerűen kifutnak. Nincs azzal se baj: téves közhely, hogy a barátságok egy életre szólnak.
Nem a másik mondja, hogy jól, hanem valójaban én. Tudom, mást írtam, de nem gondoltam, hogy ebbe bele fogunk menni.
Tehát több hónap után megkerestek, megkérdezték mi újság. Én meg mindenkinek azt felelem jól vagyok. Mit mondhatnék mégis? Ha nem tartjuk rendszeresen a kapcsolatot, az számomra nem barátság, nem tudok érdemben beszélgetni. Nem fogom leregélni, hogy tegnap a sürgősségin voltam, ma a rokonom kikészített a húzásával, és a többi. Mert ha nem szoros a kapcsolat, akkor mélyebb témákról nem beszélsz. Arra meg nem tartogatom senki telószámát, hogy megbeszéljük a napi híreket.
A férfi-nő barátság kérdéséhez szólnék hozzá, mert arra van saját tapasztalatom.
Amíg szingli az ember, addig a barátjával beszéli meg a problémáit. Simán felhívja éjjel, ha nem tud aludni, mert foglalkoztatja valami. Szinte mindennaposak a beszélgetések, akár komolyabb dolgokról, akár semmiségekről. Ha valamelyiknek párja lesz, akkor totál természetes, hogy ez megritkul. Az ember akkor már a párjával beszéli meg a dolgokat először. A barátság attól még megmarad. Eszembe nem jutna felhívni este tízkor a barátomat (akinek felesége van), csak azért, mert foglalkoztat egy téma. Vagy megírom neki,és akkor reagál majd, amikor eljut odáig, vagy majd hívom napközben. Mindezt azért, mert tisztelem őt és a feleségét annyira, hogy nem mászom bele a mindennapjaikba. Viszont tudom, hogy ha fontos, és felhívnám éjfélkor, akkor felvenné a telefont. Ő a barátom, és a barátok ott vannak egymásnak, akkor is, ha nem beszélnek minden nap.
Értem én de a lényeg itt pont az, hogy akkor már nem lesz szükség rájuk és rám sem, mert ha mondjuk lerobban is mást hív aki közelebb esik hozzá.
Nyilván ha valamilyen szinten kell találkoznototok, mert mondjuk egy munkahelyen vagytok, akkor természetes, hogy barátok maradtok, de ha eltávolódtok mert más irányt vesz az életetek, akkor már nem ua a szituáció. Éppen arra akarnék rávilágítáni, amikor már van más helyette neked és egyszerűen nem tudsz mit kezdeni a régi barátokkal.
#5 ezért mondtam, hogy gyerekesen állsz a barátsághoz. Neked azt jelenti hogy folyamatosan kapcsolatban vagytok, de ez csak fiatalon lehet így, felnőttként hacsak nem éltek/dolgoztok nagyon közel ez lehetetlen.
Szerintem a barátság attól barátság, hogy hiába nem beszélünk hónapokig, megkereshetjük a másikat ha bajunk van, segítünk egymásnak ha kell valami. Én pl lazán megosztom a barátaimmal a napi dolgokat is ha történik valami érdekes.
Naponta én sem szeretnék beszélgetni, nem is lenne idő erre. Nem erről van szó.
Rendben, egyébként értem, hogy nektek fontos, azért is írtam ki mert én is ezt tapasztalom mástól, hogy csak ezért nem szakítják meg a kapcsolatot. Nem tudom, én ilyen vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!