Kinek van igaza?
Két szereplő van, legyen a nevük Aladár és Béla.
Aladár megkérte szerdán Bélát, hogy elhozna e neki egy könyvet a könyvtárból. Béla azt mondta, nem ér rá holnapig? Aladár azt felelte, hogy de ráér, csak jobb lenne azért ma.
Eljött a másnap, majd Béla elfelejtette elhozni. Ezzel önmagában nem lenne nagy baj, de Aladár szombaton abból vizsgázik, és 150 oldalt kell elolvasnia addig, ezért csöppet ideges lett. Béla azzal védekezik, hogy ha tudta volna, hogy ennyire sürgős, akkor nem felejti el, és Aladárt hibáztassa, amiért nem részletezte kellőképpen a feladatot. Aladár nevetségesnek tartja ezt, mert szerinte ő épp eleget mondott.
Kinek van igaza, vagy senkinek se?
9- imént leírtam, hogy mi lehet akadály a lustaságon kívül....
10- azért írta, hogy oké persze, mert valószínűleg minden nap beszélgetnek, csak nem annyira spamelik egymást, hogy minden részletet megosszanak egymással mint pl hogy melyik nap miből vizsgázik amikor van nem egy vizsgája.
"11- részben jogos felvetések, de most ne azt ítéljük meg, hogy mikor áll neki, mert lehet olyan jó feje van, hogy átolvassa egy éjszaka alatt és megjegyzi a lényegét és nem magolja hetekig"
Szerintem igenis fontos, hogy mikor áll neki, mert nagyon sok múlhat rajta. Az egy dolog, hogy egy éjszaka alatt bemagol 150 oldalt, de mi van, ha a könyvet valaki már elvitte előtte? Vagy leégett a könyvtár, vagy a rezsicsökkentés jegyében bezárták, vagy akármi?
Azért ilyesmire is kell gondolni.
"Arra senki se gondol, hogy Aladár dolgozik, és amire végez a könyvtár zárva? Vagy a munka mellett még millió beadandót ír, amit egyetemen kérnek tőle"
De. épp ezért írtam, hogy Aladárnak már jóelőre kellett volna intézkednie a könyv beszerzéséről.
Azért egy felnőtt embernek, ha tényleg ennyire fontos a vizsga, akkor ne jelentsen már megugorhatatlan akadályt egy könyv beszerzése, pláne 25 km-ről. Ez már tényleg súrolja az életképtelenség határát.
18-as
heti 3-5 alkalommal járok edzeni, emellett teljes állásban dolgozom és az utolsó évem végzem az egyetemen mesterképzésen. Az előző szakdolgozatomra az egyik legnevesebb oktató az egyetemen azt mondta, hogy ez lehet a legjobb, amit idén olvasott.
De azért nagyon sok mindent elárul a te nyomorult életedről, hogy ennyire megkeseredetten siránkozol, fröcskölődsz itt.
Kíváncsi vagyok, hogy te hány embert ismersz, aki az egyetem mellett nem éjjel nappal csak bulizott, ha már velük így összemosol.
#9:
Mondjuk azért mert tolószékben van és mozgáskorlátozott, te agyát nem használó baromhuhogány! Tipikus primkó suttyó vagy.
Itt arról van szó, hogy egy jó baráti kapcsolatban a másik megígér valamit, majd egyszerűen egy "elfelejtettem" dumával elintézi, és azzal próbálja kimagyarázni magát, hogy nem tudta, hogy ennyire fontos/sürgős. - tehát csak akkor emlékszik rá, teljesíti a szívességet, amit megígért, ha az borzasztóan fontos, különben elfelejheti.
Az "elfelejtettem" üzenet mögött túl sok megbánást én nem érzékelek, de lehet bennem van a hiba.
Online általában az ember igyekszik röviden és tömören fogalmazni, de mostantól majd többszörösen összetett mondatokban fogom kifejezni magam, hogy több hasonló helyzet ne alakulhasson ki. :)
Hibás vagyok, mert nem tettem hozzá, hogy mennyire fontos, miután azt mondta, hogy persze, elhozza majd. Gondoltam felnőtt embereknél nem kell ennyire szájbarágósan fogalmazni, és minden szívesség egy barátnak egyformán fontos, nem gondoltam volna, hogy az alap szívesség az olyan, amiről minden bűntudat nélkül meg lehet feledkezni, sőt még a másikat hibáztatni ekkor
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!