A férfiaknak miért van több barátja, mint a nőknek általában?

"Jóskának volt a hétvégén az 50. szülinapja, 30-an gyűltünk össze."

Felteszem családos ember. Akkor gyerekek, esetleg unokák, feleség, rokonság akikkel tartják a kapcsolatot, azoknak esetleg a párjuk. Majd ezen felül esetleg barátok.

Mi 15 en voltunk apám születésnapján. De pl tesómnak se volt párja, a messzebb élő egyik rokonunk és a felesége sajnos nem tudott eljönni, egyik unokatestvéremnek szintén nem volt párja. Valamint csak a szűk rokonsággal tartjuk a kapcsolatot. Valamint unoka szüleimnek nincs, valamint rokonságban sincs még kisgyerek. Pár év és lehet szűk családi körben is meglesz a 25-30 fő. Valamint nálunk mindenki csak 2 gyerekes. Anyámék is ketten vannak testvérek, apámnak is csak 1 testvére van, nekem is csak 1 testvérem van, unokatesók is mind a 2 ágról csak ketten vannak.

Nem kellenek ehhez barátok, ha úgy van 30 fő szimplán a rokonság.

Sőt, nemrég volt egy családias összejövetel, ott szerintem voltunk negyvenen és semmi baráti társaság, csak egy szűkebb rokoni kör a feleség és a férj részéről. De ott is lehettünk volna akár hatvanan is, csak páran nem értek rá.

Egy barátom mondta egyszer, hogy két fiú találkozik, kezet fognak és onnantól kezdve haverok :D Ez így nyilván túlzás, de én is azt vettem észre, hogy a férfiak lazábban kezelik ezt és talán nyitottabbak, elfogadóbbak, nincs bennük annyi ellenszenv, előítélet vagy rivalizálás. Ez elég szexista véleménynek hangzik és nem akarok “én nem vagyok olyan mint a többi nő” típus lenni, de nekem egyrészt több mindenre van szükségem egy barátság kialakulásához (szóval nekem nem lesz egyből mindenki a barátom, haverom stb., de én ezt nem tartom problémának vagy rossz dolognak) és sokszor nem tudok mit kezdeni a “női” ármánykodással. Én nem bírom elviselni a rosszindulatú pletykálást, a drámázást, a rivalizálást, ami legyünk őszinték sok nőre és lányra jellemző. Nekem mondjuk annyira a személyiségem és érdeklődésem sem tipikusan nőies, de ebből kifolyólag is kevés barátom van. Hiszen alapvetően lányokkal barátkoznék, de velük sokszor nem is találjuk meg a közös hangot és sok volt barátom

eltünedezett az életemből (pl. mikor párkapcsolatuk lett megszűntem létezni a szemükben, csak akkor kerestek mikor valami panaszkodnivalójuk volt, megsértődtek valami hülyeség miatt). Pontosabban barátkoznék én fiúkkal is, de ott pedig abból van a probléma, hogy nem mindenki tudja ezt kezelni, hogy létezik ilyen is. Szóval nekem is kevés barátnőm van és a környezetemben is azt látom, hogy azért jellemző, amit írsz. Én nem tudom megmondani, hogy mikor voltam utoljára olyan nagyobb létszámú baráti összejövetelem - legyen az szülinap, lánybúcsú stb. - ami tényleg jó hangulatban telt, baráti volt és nem az ment volna, hogy ki hogyan néz ki, mennyit hízott, honnan van pénze olyan táskára, hogy tetszett így a Sanyinak, a Zoli sokkal jobbat érdemelne, láttad hogy forgatta a szemét stb…. míg én férfitól nem hallottam ilyen tapasztalatot és magam sem láttam erre példát. Biztos náluk is van ellenszenv, senki nem lehet szimpatikus mindenkinek stb., de valahogy nem mutatkozik meg úgy mint a nőknél. Persze ez csak az én tapasztalatom és véleményem.

Már megint ez a férfias nőies... ha ezt kollektívan elfelejtenénk, mindenki tudna barátkozni.

Q