Ti, akiknek szintén nincs barátotok hogyan viselitek?

Ezt a kérdést inkább a gyerekes kategóriában tedd fel, ott értelmes valaszokat fogsz kapni normális emberektől, akik hasonló élethelyzetben is vannak, mint te.

Én rosszul viselem. Általában szoktak lenni barátaim, de az utóbbi néhány évben mind lemorzsolódott. Az utolsó igazi(nak hitt) barátnőm kerek egy hónapja ejtett (nyilván ez egy hosszabb folyamat volt, de akkor történt egy olyan dolog, ami után már nem lehetett tagadni). Otthonról dolgozom, kollegáim nincsenek. A sógornőm néha megkér, hogy vigyázzak a gyerekeire, akkor szoktunk egy kicsit beszélgetni, meg van még egy nő, akivel beszélgetek néha, de ennyi. Meg a család.

Viszont nem adom fel. Járok női körbe, amit imádok, de sajnos csak havi 1× van, tervezek beiratkozni tornára vagy jógára, szemezek egy varrótanfolyammal is, szóval valami majd csak lesz.

Fővárosi férfiként nekem sincsenek már barátaim.Mikor kapcsolatuk lett,szépen eltűntek,és akkor találtak meg mindig -de akkor sem élőben -ha gondjuk volt,főleg a kapcsolatukkal.

Egyoldalúság sosem érdekelt,így most nincs az égvilágon senkim.Szó szerint.

De meg lehet szokni,csak azért nem olyan jó dolog kirándulgatni,vagy sétálgatni magamban :) És beszélgetés pedig szinte kizárt,mert munkahelyen lehet csak valamennyire,de persze értelmesen,komolyabban, mélyebben ott nem.

Egészségem van, humorom van és van hobbim,ezek töltik ki az időmet.De az igaz,hogy barátot nehéz találni - ebben az egyre önzőbb és képmutatóbb világban.