Van más is, aki a húszas éveiben jár és nincsenek barátai?

#1 Baromira nem ugyanaz a társ, mint a barát. Ilyet csak az mondd akinek vagy egyik nincs, vagy egyik sem.

Amúgy nekem is volt ilyen időszakom, de sikerült kilábalnom. Olyan helyen élek ahol sok program van, szóval csatlakoztam egy rakás facebook csoporthoz ahol az emberek partnereket kerestek a kimozduláshoz.

Jelentkezem!

Nekem is csak a párom és a szüleim vannak, velük beszélgetek, egyébként nem járok társaságba, nincsenek se haverjaim, se barátaim. Régebben társasági személy voltam, mindig volt valami programom a barátokkal, de az évek során szépen lassan kikoptak mellőlem, és egyedül maradtam.

Itthon van két macskám, én végzem a házimunkát, valamint rengeteg hobbim van, így nem unatkozom. Olvasok, sorozatozok/filmezek, rajzolok, festek, hímezek, kötök, valamint hetente járok lovagolni.

Néha hiányzik pletykálkodni valakivel, aki nem a párom, de ilyenkor nem tudok kit megkeresni. Az ismerkedés pedig egyszerűen nem megy már nekem. Történt pár dolog az utóbbi időben, és már nem bízom az emberekben.

Szívesen beszélgetnék, de kicsit baszcsizza a csőröm, hogy minden jöttment butthurt nobody le fogja húzni a válaszaimat, akinek beletiportam ezzel a két hozzászólással a lelkébe.

Szerintem azzal nincs gond, hogy leléptek. Tudom, hogy szar, de ha belegondolsz ez a jobbik eset. Mint egy munkahelyi kapcsolat - nem kell és nem is egészséges olyan toxikus munkahelyi közeget fenntartani, ami mindkét felet lehúzza az életről. Nem voltatok kompatibilisek, ennyi. Nem voltak ugyanazok az igények, téged nem akartak traktálni se a saját vagy a te idődet rabolni. Vonzódni valakihez máshogy nem hátsó szándék, az érzelmek azok csak érzelmek. Nem kibszásból érdeklődtek utánad. :D

Azt viszont mindig "érdekesnak" találom, ha valaki képtelen kijönni a saját nemével cisz heteróként.