Mai világban úgy érzem nincsenek barátaim?
Úgy érzem nekem nincs. Senki nem hiv fel..az milyen baráts@g hogy mindig én hívjak.. Én próbálok keresni, barátkozni..
Munka, ház.. Ennyi. A munkahelyi kollégák nem barátok.
Akivel megosztjátok az élményeiteket, gondjaitokat.. Vagy csak ugy hello szia mi van veled kérdés..
Elszomorít..
Üdv a klubban.
Az emberi kapcsolatok eljellegtelenedtek sajnos.
Figyi,nekem alig van.
Egy hasonló cipőben,egy pedig amolyan könnyebben megértő,alkalmazkodó,de nem tipikus fajta ember.
Azaz rendes,hülyéskedik az fix,ha összefutunk,de egyébként normális.
Még egy harmadik,aki néha hazajön,néha nem.
Aztán kifújt.
Én már nem is akarok ebben az országban maradni,ezek között az emberek között legalábbis tuti nem.
Nekem sem maradtak sajnos barátaim, és igazából fel is hagytam az aktív keresésükkel, meg magával a barátkereséssel is.
Valahogy azt látom, hogy már nincs is annyira igényük ilyenre az embereknek, meg bele is fáradtam abba, hogy mindig én vagyok a kezdeményező fél, aki próbálja menteni, fenntartani a barátságot. Egy jó darabig azt hittem, hogy bennem van a hiba, amiért ez történt, de sajnos egyre többektől hallom ezt vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!