Vannak itt emberek, akiknek furán szakadt meg barátsága? Hogy dolgoztad fel?

De miért kellett lezárni attól mert már nem úgy kerestétek egymást mint régen?

A legjobb barátommal együtt nőttem fel. Egy ovi, egy suli, ráadásul szomszédok voltunk. Rengeteg buli, közös élmények a lelkitársam.

De felnőttünk, kapcsolatom volt ,neki is, plusz meló, új ismeretségek stb és úgy ,hogy szomszédok voltunk is volt hogy legalább fél évig nem futottunk össze ,de még telefonon se beszéltünk mert mindenki el volt foglalva a saját életével

Aztán hónapok után újra össze futottunk és onnan folytattuk ahol abbahagytuk.

Volt hogy írtam neki és 2 héttel később válaszolt, vagy ugyanez fordítva.

Felnőttünk, mindenki éli az életét

Én azóta 200km-rel arrébb élek tőle, 1,5 éve nem találkoztunk, és kB 2 havonta írok rá vagy én vagy ő rám hogy mizu.

De ha sikerül találkoznunk minden olyan mint régen...

Szerintem Ez természetes.

Változnak az idők

Mindenkinek saját élete lesz , elfoglaltságai, párkapcsolat ,munka stb

Semmi sem lesz olyan mint 20 évvel ezelőtt

Oke hogy többre van igényed de neki nincs úgy ideje stb akármi

Ettől nem kell bedurcázni és megszakítani a kapcsolatot

Így aztán az a minimális beszélgetés sincs már meg ami volt

Megérte?

Ez a baj a barátsággal, hogy van aki elkezdi betegesen túlgondolni az egészet mintha valami sírigtartó párkapcsolat lenne.

Pedig az élet egyszerűen ilyen. Felnövünk, változunk és ezzel változik a társaságunk, baráti körünk is. Van úgy, hogy másra vágyik már az ember, mint a beszélgetésre mindig ugyanazzal az emberrel.

Nekem vannak barátaim akikkel évek óta csak alkalmanként találkozunk. Midnenki éli az életét. Van amikor jó lenne többször, van oylan is amikor úgy alakul, hogy egy helyen dolgozunk, sokat össze tudunk futni, több programot szervezünk.

Ettől még valahol barátok vagyunk, csak már nem az a minden nap beszélünk kategória.

Az én barátaim számíthatnak rám

.. de én sem tartom velük napi szinten a kapcsolatot.

Van hogy kimaradnak hónapok, felszínesen megkerdezzuk kivel mizu ,de ha gebasz van és segítségre van szüksége akkor ott vagyunk egymásnak.

Szerintem te ezt nagyon túl gondolod

Az a baj, hogy alapvetően betegen kezeled a kapcsolatokat ezzel a "legyen mindig ott ha kell" hozzáállással és azzal, hogy minden ami ettől eltér az felszínes.

Ráadásul hosszú távon szerintem fárasztó amikor valaki folyamatosan igényli a mély beszélgetéseket és nem hagy levegőt a másiknak.

Nekem akkor szakadt meg, mikor nem ugyanarra az egyetemre mentünk. Én próbáltam megmenteni a helyzetet, de ő azt mondta, hogy nincs ideje rám és vannak olyan ismerősei, akiknek nagyon rossz a családi hátterük... Nekem is az volt, de ő egyszer sem kérdezte meg...

Azóta azon az egyetemen segítek ki, ahol ő van. Úgy tesz, mintha nagy puszi pajtások lennénk, de én távolságtartó vagyok.