Ti hogy dolgoztátok fel egy jó barát elvesztését?

Nekem is van egy barátom aki tényleg a legfontosabb és csak haverok mellette, ma viszont csináltam egy nagy baromságot, az én barátom se értette meg a helyzetemet, és csak remélem, hogy én nem vesztem el őt, vagy ha alszik rá akkor megnyugszik... én sem bírnám egyáltalán elviselni nélküle az életemet egy jódarabig, nagyon félek.

Ha mégis bekövetkezne amitől félek, akkor én fociba próbálnám folytani a szenvedésemet. Ha a játékra koncentrálok nem tudok rá gondolni, és jó feszültséglevezető, bár lehet bejönne 1-2 piros ha élesbe megy emiatt :D. Megpróbálnék építeni egy másik ilyen szoros barátságot, és nem beleesni az előző hibámba, bár az tény és való, hogy a fájdalom egy szinten mindig bennem lesz. Ez nem olyan, mint egy barátnő elvesztése egy 2 hónapos kapcsolat után, ez teljesen más, én sem tudnám feldolgozni teljesen. Legalábbis én így vagyok vele. De nagyon sok embertől megkaptam már (többek közt itt, gyakorin is), hogy a barátok jönnek-mennek, ha egy embert tudsz te is és én is így szeretni, egy másikat is tudunk majd ha úgy alakul. Próbálkozz barátkozni, 3 hónap után lassan ideje lenne. Szerintem neked szeretetre van szükséged (no homo :D), ha megkapnád valakitől túl tudnád tenni magad ezen... de ehhez ember is kell igaz.

Ha akarsz róla beszélni vagy valami írj nyugodtan, lehet jobb lesz. 17/F