Helyre lehet még hozni ezt a barátságot valahogy?

Nagyjából 14 éve ismerek egy csajszit, a férjem lánybarátnője volt még anno a gimiben. Ahogyan idősödtünk úgy ők ketten eltávolodtak egymástól, mi viszont közelebb kerültünk egymáshoz a lánnyal és most már nagyon jó barátok vagyunk.

Neki is lett időközben egy párkapcsolata, ami azóta is megvan, ahogyan nekem is a párommal. Ők már több éve jegyben járnak, engem viszont a párom csak tavaly jegyzett el, idén pedig megtartjuk az esküvőt. Mindig is tudtam, hogy ők szerényebb körülmények között élnek mint mi, a csajszi eladó egy élelmiszerboltban, a párja pedig építkezéseken segédmunkás. Nekem és a páromnak is diplomája van, illetve évekkel ezelőtt vettünk egy házat, felújítottuk és tavaly decemberbe be is költöztünk. Mindig is észleltem rajta egyfajta frusztrációt emiatt, féltékenységnek nem mondanám, vagy legalábbis nagyon nem szeretném, hogy az legyen, ugyanis én sosem éreztettem vele a köztünk lévő különbségeket.

Na de ami a lényeg, hogy ugye mi elkezdtük a párommal az esküvőnket szervezni, erre bejelentették ők is, hogy ők is jövőre tartják. Meglepődtem a döntésen, de végülis örültem velük, legyen így ha ezt akarják.

Megbeszéltük a lánnyal, hogy kölcsönösen segítjük egymást, például ruhaválasztásban meg magában a szervezésben. És hát itt kezdődtek a problémák...

Mindketten kb 50 főben gondolkodtunk, így egyik nap beállítottam hozzá egy nagy adag papírral, amiken esküvői helyszínek voltak árlistával lekérve. Mondtam, hogy válogassunk együtt, kinek mi tetszik. Erre tisztára idegbe jött, hogy mégis hogy gondoltam én ezt, hogy ilyen drága helyszíneket hozok ide neki,nekik erre nincs pénzük. Mondtam,hogy minden féle árkategóriában vannak helyek, amit mi a párommal választottunk az például egy lakodalmas ház, olyan közepes árban. A vége az lett, hogy mondta, hogy inkább ne terheljük egymást hülyeségekkel, mert náluk az lesz, hogy bemennek a helyi önkormányzathoz, ott meglesz a polgári szertartás, aztán meg a szülei udvarán a lagzi.

Ezután hónapokon át nem beszéltünk egymással, én próbáltam keresni őt, de sosem reagált, így később fel is adtam ezt az egészet. Szerveztem tovább a nagy napunkat.

Mígnem néhány héttel ezelőtt felhívott, hogy mi újság és bocsánatot kért a legutóbbi viselkedéséért. Nagyon megkönnyebbültem hogy minden oké, de erre megint jött a hiszti. Megkérdezte, hogy van-e már vőfélyünk, mondtam, hogy nincs és felajánlotta hogy legyen az ő nagybácsija, mivel az övéjükön is ő lesz és ő tényleg nagyon jó. A probléma csak annyi, hogy az az ember egy lecsúszott alkoholista, aki lagzi előtt és közben csatak részegre issza magát, gusztustalanul viselkedik, tehát tuti voltam benne, hogy ő nem lesz. Kedvesen ezt közöltem is vele, valami olyasmit mondtam, hogy mi kicsit másabb stílusú vőfélyt keresünk. Erre megint dühös lett, hogy miért nem jó nekem semmi, régebben nem ilyen voltam, elszállt velem a ló és hogy "látszik, hogy sok pénz van a sggem alatt"...

Ez a történet megint nagyon megviselt, hiába mondta a párom, hogy ne hibáztassam magamat, mégis rosszul esett.

Ám az igazi arconcsapás ma ért, amikoris a facebookon kellett meglátnom, hogy összeházasodtak. Meg sem hívott, nem is szólt, semmi nem történt.

Szerintetek miért csinálta ezt? Féltékenységből? Helyre lehet még hozni ezt a barátságot valahogy?