Helyre lehet még hozni ezt a barátságot valahogy?
Nagyjából 14 éve ismerek egy csajszit, a férjem lánybarátnője volt még anno a gimiben. Ahogyan idősödtünk úgy ők ketten eltávolodtak egymástól, mi viszont közelebb kerültünk egymáshoz a lánnyal és most már nagyon jó barátok vagyunk.
Neki is lett időközben egy párkapcsolata, ami azóta is megvan, ahogyan nekem is a párommal. Ők már több éve jegyben járnak, engem viszont a párom csak tavaly jegyzett el, idén pedig megtartjuk az esküvőt. Mindig is tudtam, hogy ők szerényebb körülmények között élnek mint mi, a csajszi eladó egy élelmiszerboltban, a párja pedig építkezéseken segédmunkás. Nekem és a páromnak is diplomája van, illetve évekkel ezelőtt vettünk egy házat, felújítottuk és tavaly decemberbe be is költöztünk. Mindig is észleltem rajta egyfajta frusztrációt emiatt, féltékenységnek nem mondanám, vagy legalábbis nagyon nem szeretném, hogy az legyen, ugyanis én sosem éreztettem vele a köztünk lévő különbségeket.
Na de ami a lényeg, hogy ugye mi elkezdtük a párommal az esküvőnket szervezni, erre bejelentették ők is, hogy ők is jövőre tartják. Meglepődtem a döntésen, de végülis örültem velük, legyen így ha ezt akarják.
Megbeszéltük a lánnyal, hogy kölcsönösen segítjük egymást, például ruhaválasztásban meg magában a szervezésben. És hát itt kezdődtek a problémák...
Mindketten kb 50 főben gondolkodtunk, így egyik nap beállítottam hozzá egy nagy adag papírral, amiken esküvői helyszínek voltak árlistával lekérve. Mondtam, hogy válogassunk együtt, kinek mi tetszik. Erre tisztára idegbe jött, hogy mégis hogy gondoltam én ezt, hogy ilyen drága helyszíneket hozok ide neki,nekik erre nincs pénzük. Mondtam,hogy minden féle árkategóriában vannak helyek, amit mi a párommal választottunk az például egy lakodalmas ház, olyan közepes árban. A vége az lett, hogy mondta, hogy inkább ne terheljük egymást hülyeségekkel, mert náluk az lesz, hogy bemennek a helyi önkormányzathoz, ott meglesz a polgári szertartás, aztán meg a szülei udvarán a lagzi.
Ezután hónapokon át nem beszéltünk egymással, én próbáltam keresni őt, de sosem reagált, így később fel is adtam ezt az egészet. Szerveztem tovább a nagy napunkat.
Mígnem néhány héttel ezelőtt felhívott, hogy mi újság és bocsánatot kért a legutóbbi viselkedéséért. Nagyon megkönnyebbültem hogy minden oké, de erre megint jött a hiszti. Megkérdezte, hogy van-e már vőfélyünk, mondtam, hogy nincs és felajánlotta hogy legyen az ő nagybácsija, mivel az övéjükön is ő lesz és ő tényleg nagyon jó. A probléma csak annyi, hogy az az ember egy lecsúszott alkoholista, aki lagzi előtt és közben csatak részegre issza magát, gusztustalanul viselkedik, tehát tuti voltam benne, hogy ő nem lesz. Kedvesen ezt közöltem is vele, valami olyasmit mondtam, hogy mi kicsit másabb stílusú vőfélyt keresünk. Erre megint dühös lett, hogy miért nem jó nekem semmi, régebben nem ilyen voltam, elszállt velem a ló és hogy "látszik, hogy sok pénz van a sggem alatt"...
Ez a történet megint nagyon megviselt, hiába mondta a párom, hogy ne hibáztassam magamat, mégis rosszul esett.
Ám az igazi arconcsapás ma ért, amikoris a facebookon kellett meglátnom, hogy összeházasodtak. Meg sem hívott, nem is szólt, semmi nem történt.
Szerintetek miért csinálta ezt? Féltékenységből? Helyre lehet még hozni ezt a barátságot valahogy?
1!
Nagyon sajnálom, azt hiszem igazad van :(
Csak tényleg annyira szomorú, hogy nem tud együtt örülni a boldogságomnak, mert én mindig örültem az ő sikereinek. Emlékszem nagyon sokáig volt munkanélküli miután megszerete a képesítését, én biztattam, hogy menjen tovább tanulni, egyetemre, ilyesmire, de akkor is kitört a balhé. De aztán megint jóba lettünk, mikor lett munkája.
Elfelejtettem a kérdéshez csatolni, de még azon is gondolozom, hogy elhívjam e majd az én nyáron tartandó esküvőmre.
Eddig rajta voltak a férjével a listán, párom szerint nem kéne, de én úgy vagyok vele, hogy azért szeretnék adni nekik egy meghívót. Legrosszabb esetbe el sem jönnek.
Viszont ha meg eljönnek, akkor lehet, hogy megint csak a frusztráció menne. Kapnának szobát, használhatnák a wellnest, mint a többi vendég, csak tartok tőle, hogy ezt megint ilyen felvágásnak venné fel, vagy ő emiatt kevesebbnek érezné magát...
4!
Köszönöm a válaszodat, azt hiszem most hagyok neki egy kis időt, nem akarom a nászútjukon zavarni, majd néhány hét múlva újra megpróbálom.
Sajnálnám ha így érne véget egy ilyen hosszú barátság, pláne hogy az anyagi különbségek eddig is fennáltak, ezek nem újkeletű dolgok :(
6!
Köszönöm a kommentedet, akkor nem hívom, ez lesz a legjobb
8!
Köszönöm a válaszodat, most már én is ezt gondolom.
Ő sosem volt az a jó tanuló típus, gimiben a párom segített neki szinte mindig, akkoriban még jobb viszonyban voltak. Sokáig egyébként győzködte a páromat, hogy inkább menjen villanyszerelőnek, mivel az sokkal többet ér mint egy diploma, de végül nem hallgatott rá a párom.
Mivel még meg sem említette, hogy esküvőjük lesz (volt), szerintem ez akkora csalódás a részedről, hogy folyamatosan benned lenne a tüske.
Részemről lezártnak tekinteném ezt a barátságot.
Mellesleg egy villanyszerelő vagy más szakmában elég jól lehet keresni diploma nélkúl is. Sőt!
Mi értelmiségiek vsgyunk a párommal, de van egy házaspár barátunk, a férj autóüveg javító, a feleség adminisztrátor. Nagyon sokat dolgoznak, a férj saját két kezével (egy szakembert sem kértek meg) építette fel a házukat.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem feltétlen az iskolázottság számít hogy ki mire viszi az életben.
Nálatok sajnos inkább az a probléma, hogy ők nem tartanak benneteket barátnak, és irigyek.
Engedd el. Én biztosan szóba sem állnék velük ezután. Szerintem ez nagyon csúnya dolog volt tőlük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!