Amikor elvesztetted a legjobb barátod, mint embert mi oka volt hogy megszakadt a kapcsolat?

2016 óta a legjobb barátom volt.

(Ő is fiú és én is)

2020 nagyon jó volt vele hiszen akkor online oktatás volt(7-esek voltunk) minden nap tekertünk 20-40km-t.2021 ben is nagyon jóban voltunk,szinte 0-24 egymáson lógtunk.Egészen júniusig...Mintha nem is ő lett volna,egyik napról a másikra megváltozott.Átvert, ignorált,undok volt és akármit mondtam neki,mintha meg se hallotta volna.

Ez az időszak kb.két hétig tartott,majd visszajött,de már akkor sem volt a régi.Mindeközben én elkezdtem barátkozni másokkal.Mondván ha ő sz@rt rám,akkor ez van.És miután visszajött és megtudta hogy mással barátkoztam,behisztizett mint valami mensis kislány és egy szó nélkül kihúzott az életemből...

És most itt vagyunk..🙂

Égetően érdekes időzítéssel került a kérdés a kiemeltek közé :D

Egy olyan valakiről van szó, akivel egy gimibe jártunk, ugyanazzal a buszjárattal ingáztunk, és rengeteg kedves, közös élményünk volt. Azonnal megvolt a közöshang, belsős poénok és remekül megértettük egymást. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy szinte már családtag volt.

Pár évvel idősebb, így hamarabb ballagott, mint én, de még úgy is gond nélkül tartottuk a kapcsolatot; rendszeresen írogattunk, találkoztunk. Aztán, ahogy komolyodott az egyetem nála (és időközben kezdtem én is), ahogy párkapcsolata lett, fokozatosan csúsztam lejjebb a fontossági listáján. Nagyon sok barátja is van, nagyon pörgős az élete, de egyre kevesebbszer írt vissza, aztán egy ponton már csak évente 1x láttam. Azon alkalmakkor minden klappolt, minden olyan volt, mint rég, és abba kapaszkodtam. Látszólag ő is remekül érezte magát mindig.

Aztán az utolsó pár találkozásokat sorra mondta le, de az azokat megelőző estéken. Ami egyre jobban kezdett fájni. Még mindig szeretem őt (mint barátot!), de csalódott is vagyok, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nagyon hiányzik, és végtelenül bánt, hogy látszólag csak én igyekeztem már egy ideje, úgy igazán :c

Egyrészt örülök a sikereinek, örülök, hogy remek élete van (sokkal előrébb is tart, mint én), csak szerettem volna még annak az életnek részese lenne, egy jóóó darabig.

Nagyon friss a dolog, szóval nincs is mentsváram, és egyelőre kicsit szomorkodom még ezen, majd igyekszem hamarosan túllépni.