Amikor elvesztetted a legjobb barátod, mint embert mi oka volt hogy megszakadt a kapcsolat?

Életem első fiú barátja volt, és én pedig az élete első lány barátja minden szarságon veszekedtünk igazából, de mindig kibékültünk aztán a végén már nem emlékszem pontosan, de azt tudom hogy elléggé önmagába fordult és így lett vége igazából mai napig bánom hogy akkor össze vesztünk én bolond maradni kellett volna vele, igazából ez volt egy igaz barátság barátságnak indult aztán többet érzet és ahogyan elmondta ott kezdett romlani a dolgok de mikor leírta ott egyből megkönnyeztem. Mikor ugye már elmondta hogy többet érez, én meg mondtam hogy akkor mit terveznél velem a jövőben a későbbiekben, és akkor elmondta hogy annyira komolyan tervezné ha ott lenne az idő megkérné a kezem, hát én ott megmondom őszintén ritka nálam de ott könnybe lágyadt a szemem.Nekem életem során senki nem mondta ezt illetve ennyire komolyan nem gondolta. Az a gond utána hiába keresgéltem hogy majd más jobb lesz dehogy.. még csak rosszabbak voltak, amúgy sem lenne jó már más mer úgyis mindenkiben csak őt keresném, az pedog senkinek nem tenne jót, ha a múltamról beszélnék előbb utóbb lelépnének és ennyi.De én már annyit vagyok egyedül hogy elfogadtam és bele is törődtem hogy egyedül maradok.

Röviden összefoglalva, felnőttünk. Nem jártunk már egy helyre. Még az elején egyik másikkal próbáltam tartani a kapcsolatot, de eltávolodtunk egymástól. Volt aki elkezdett bulizni járni, közben más iskolába is került. Más barátaik lettek, saját család stb. Megváltoztak. Olyanok is vannak, akikkel ezek ellenére megmaradt a barátság. Akikkel nem volt erős a barátságunk, azok eltűntek. Nem vesztem össze egyikkel sem. Egyszerűen így alakult.

Mert rajottem hogy valojaban egy erdekember, es csak akkor keresett, amikor kellett neki valami. Nyilvan o is segitett nekem mikor kellett, de az utobbi 1 evben mar tenyleg csak akkor keresett a srac mikor valamire szuksege volt, fel eves kihagyasokkal. majd amikor elrendeztem amit kellett, ujabb fel eves szunet. Mikor egyenesbe volt, megvolt mindene, es jol ment neki, sosem keresett, sosem mondta h haver menjunk ide, csinaljuk ezt, csinaljuk azt. Ha kellet egy fuvar, egybol megtalalt. En kulfoldon elek, igy halisten mar nincs itt, 1 eve ment haza, azota nem irt. Nem is szeretnem, ennek igy kellett lennie. Az o bajait mindig meghallgattam, de mikor nekem kellett volna egy telefonbeszelgetes, nem ert ra. Ennyi. Privatban bovebben is kifejtem.

Tavalyelőtt (2020.) októberében ismertem meg ezt a személyt. Kiírtam egy barátkozós kérdést, ő pedig akkoriban sokat böngészett a Gyakorin, így egymásba akadtunk. Életem eddigi legszebb időszakát köszönhetem neki, pedig a korona miatt végül sosem tudtunk találkozni. Mégis legjobb barátokká váltunk. Nagyon mély nyomot hagyott bennem a szeretetével, és érzem, egy része azóta is bennem él. Egyszerűen rengeteg tulajdonsága ragadt át rám. Nagyon hiányzik. Ha ezt olvasod, valami csodával határos módon, tudd, hogy szeretlek. 🤍🐚

Utolsó azt megkérdezhetem hogy lány vagy fiú volt az illető?

Lány.

Ez engem is érdekelne ha kérdezhetem hány éves volt?

Egyébként pont az okot nem mondtam el, bocsánat: több időt szeretett volna a tanulmányaira szentelni, és mindketten rosszul reagáltuk le. Lehet, hogy már nem menthető ez a barátság, sőt valószínű, de nagyon hiányzik.🥺

Én anotalkon ismertem meg egy fiút 2020 ban és 2020 decemberjében elváltak útjaink. Nem tudom lássa-e ezt most de ha látja akkor azt üzenném sajnálom ami történt és remélem minden rendben van vele azóta.