Mit kezdjek azzal, ha a barátnőm megváltozott, szerint a tanulás csak kifogás és nem érti meg a helyzetem?
A barátnőm tavaly diplomázott, majd felvették a gyakorlati helyére és azóta is ott dolgozik. A szüleivel lakik, a munkahelye az otthonától pár percre van kocsival, saját autója is van és a munkája sem túl vészes (most már 8 órában dolgozik, de egyelőre “csak” besegít a kollégáknak és a munkaidő lejártával már semmi dolga). Ő most ezt élvezi, hogy pénzt keres, sok a szabadideje stb., folyton vásárol vagy szervezgeti a programokat, hogy most majd ide menjünk, oda menjünk.
Viszont én még tanulok és nekem erre nincsen kapacitásom. Heti 3 napon vannak óráim (H-SZ-P) és ezekre hétről hétre készülnöm kell, mellette szakdolgozatot írok és nyelvet tanulok. Eleve egy másik városban lakom, csak hétvégente járok haza (ahol ő lakik). Sokszor tényleg annyiról van szó, hogy nem érek rá, mert sok időt elvesz a tanulás, a közlekedés (vonat, busz és a menetrendekhez vagyok kötve ugye, minden késik stb.) vagy éppen a “háztartás”, hiszen magamnak kell bevásárolnom, főznöm, mosnom stb. magamra. Most ezeket nem azért írom, mert ettől el kellene ájulni, de szerintem arányaiban neki így több a szabadideje és rugalmasabb nálam vagy jobban tud előre tervezni. Valamint nekem még nincsen önálló keresetem, a szüleim támogatnak és kapok némi ösztöndíjat, így nem panaszkodhatok, de azért sok a kiadás is pl. albérlet, közlekedés, kaja stb. és nem feltétlenül engedhetem meg mindig a költségesebb programokat.
Ha valamit lemondok, akkor mindig én vagyok a rossz, engem nem érdekel, nekem nem fontos, nekem nem is tetszik, nem is akarom stb., szerinte mindez csak kifogás és ő dolgozik ám, én csak tanulok. Én megértem, hogy ő dolgozik, az is biztosan fárasztó stb., de ő nem érti meg, hogy nekem tanulnom kell, nem tudok csak úgy szabadságot kivenni, nem tudok mindent kifizetni stb., holott ő is volt egyetemista.
Az rendben, de azóta történt egy élethelyzet váltás (ő már dolgozik, te nem) és még hány fog... Párkapcsolat, költözés, házasság, gyerekek, idős szülők, munka, akár külföld, stb.
Megjegyzem nekem nagyon kevés barátom van, de őket pont azért becsülöm, mert tiszteletben tartjuk egymás idejét és elfoglaltságait. Soha, eszembe sem jutna számonkérni bármelyikőjüket is, hogy miért keres kifogásokat. Nem ér rá, nem ér rá, majd máskor. És én sem szeretem, ha számon kérnek, nekem ez leépítő. Nem tudok ilyen kapcsolatokat tartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!