Szerintetek aki végzős korára ég ki teljesen és hanyagolja el a tanulást az már nem fog megváltozni soha?

Ilyen vagyok én. Gimnáziumi éveim második felében elindultam lefelé egy nagy lejtőn és azóta ez csak lefelé megy.

Azelőtt közel kitűnő voltam végig.

Mostanra annyira elegem lett, hogy ha a tovább tanulásra gondolok kiver a víz és hányingerem van. Eldobtam mindent és azt sincs kedvem kitanulni ami érdekel mert minimum 6 éves és seggelős.

Úgy érzem számomra az az ideális munka ahol nulla elmélet és csak gyakorlat van. De szinte magamra se ismerek mert ismerőseim közül azok tanulnak ilyen szakmába bele akik már általános iskolában is bukott szamarak voltak.

Ez mennyire normális? Szerintetek van esély még arra, hogy megtátosodjak?

Egyébként orvosnak készültem, az a vicces az egészbe. Ekkorát süllyedt az életcélom. Nem is tudom mi okozta. Igazából hülye nem vagyok, inkább nincs motivációm és lusta vagyok. A tanárom aki a kémiát, biológiát "tanítja" egész évek alatt beszólogatott meg a fakton is kaptuk az ívet mindnyájan, hogy belőlünk semmi nem lesz. Ez is hozzájárult úgy érzem.

Szóval szerintetek van az az Isten, hogy ha 20 évesen így gondolkodok akkor még ez megváltozzon? Az a gond, hogy most elképzelni sem tudom azt, hogy leüljek tanulni. Ott vannak az érettségi tételek kidolgozva minden tantárgyból(bioszon és kémián kívül) köszönhetően a gondos és kiváló tanárjaimnak de egyszerűen úgy ülök felettük mint akinek már be van biztosítva az ötöse érettségin, csak annyi a feltétele, hogy meg kell jelenni.