Akik Ausztriában élnek, ti hogyan bírjátok az ellenszenvet, baratsagtalansagot?

Hát igen, a nagy elfogadó nyugaton az emberek nem rasszisták, kirekesztőek, hanem csak szimplán egy darab téglaként üzemelnek.

Próbálj Magyarokkal ismerkedni, ha jó emberismerő vagy, látszik ki fogékony nagyon a barátkozásra, beszélgetésekre.

Nekem anyum él kint a párjával már jó pár éve.

Én is laktam ott velük egy ideig. Minden osztrák akiket ismertek javarészt normálisak voltak velük. Sokszor csináltak/csinálnak anyumék kerti sütögetést ahová meghívják az osztrák, szerb és magyar ismerőseiket is. Nyilván én is találkoztam velük jó párszor. Soha semmi negatívat nem tapasztaltam. Anyum osztrákokkal, szerbekkel és törökökkel dolgozik, bármilyen negatívat is csak szintén magyaroktól tapasztalt.

Én sem tapasztaltam soha semmit.

Szerintem nem lehet általánosítani. Nyilván nem mindegy hol él az ember és kik veszik körül. De mindenhol vannak jobb-rosszabb emberek.

Viszont azt elfelejtettem írni hogy az osztrákok nagyon nehezen fogadnak a bizalmukba embereket. Nagyon felszínesen társalognak amíg ki nem alakul a "bizalom"

Bár az tény hogy spontán a játszótéren az ember nem fog velük összespanolni.

Anyuméknak is minden ismertség akikkel szórakoznak is együtt illetve össze járnak, az munkahelyen alakult ki főleg.

Nekem 2 hónapos a kisfiam. Volt szó róla hogy ki költözünk anyumékhoz de mivel én sem ismerek ott senkit és én osztrákokkal nem is tudnék még kellőképpen társalogni.... Nem vállaltam be.

Én is igénylem a barátságot főleg gyerek mellett kell a társaság, de ott nem egyszerű barátkozni

Én Bécsben élek 3 hónapja és nehezen tudok beilleszkedni. Mondjuk Vajdaságban sem tudtam, részben ezért költöztem el.

Vannak jófej bécsiek, de legtöbbje külföldi, akikkel eddig társalogtam, viszont nem alakult ki semmilyen szorosabb kötelék köztünk. Ez részben az én hibám, mert nem szeretek jópofizni azért, hogy szeressenek engem. Az még ráadás, hogy folyton kicseszett valaki velem a múltban.

A valódi osztrákok eléggé elfoglaltak, mindig sietnek valahova, ahogyan tapasztaltam. A fiatal férfiak eléggé sportosnak/csendesnek tűnnek, a lányok vagy flegmásak vagy rohadt hangosak. Nem tudnám elképzelni magam egy ilyen csajos társaságban, pedig magányos vagyok évek óta. De inkább a magány és egyedüllét.

19/l

Én Vorarlbergben élek és abszolút az ellentétet tapasztalom, mint amit írsz. Nekem itt csak a magyarokkal van bajom, ha valakikkel bajom van, de az osztrákok, törökök meg mindenki más baromi jófej. Csencsenekkel is voltam jóban régebbi munkahelyemen, hatalmas figurák. És tényleg mindenki nyitott és jófej, könnyű barátkozni, ismerkedni, kedvesek az emberek. Barátaim tapasztalatai is ez. Van egy magyar haverom itt, ő neki is egyedül a magyarokkal van baja, munkahelyen a lengyelekkel meg mindenki mással baromi jól elvan.

Úgyhogy nem tudom, hogy mi van ott nálatok, de itt nálunk nincs gond ilyen téren.

Sokszor az ember azt nem veszi észre ha saját magával van baj. Sokszor az otthoni barátoknak ugyanolyan lelki bajaik vannak, ezért megértik egymást a közös gyerekkori traumák által. Pl Magyarországon tök elterjedt a közös panaszkodás, mások kibeszélése, és ha idegen mosolyog az emberre, rögtön azt hiszik hogy vagy elmebeteg, vagy el akar adni valamit. Ez tapasztalatom alapján tök gáz nyugaton, igenis mosolyognak az idegenek egymásra, aki nem, az barátságtalannak hat, nem "normálisnak".

A panaszkodás nagyon negatívan hat, azoktól menekülnek.

Mások kibeszélése meg pláne gáz, az inkább rosszindulatot kommunikál mint kapcsolódási pontot. Max akkor elfogadott ha látszik a segítő szándék, ha azért beszélitek "ki" hogy rájöjjetek hogyan tudnátok segíteni neki.

Nekem is rá kellett jönnöm ezekre, nem volt egyszerű, mert az otthoni haveri körömben ami normális és elfogadott volt, az itt (svájcban) kifejezetten visszataszító volt :)

Az a durva hogy innen nézve már tényleg gáz ami otthon folyt, de ezt onnan nem vettem sose észre, mert abban nőttem fel.

Itt még annyi extra van ami nem tudom osztrákokra jellemző-e, hogy olyan hogy spontaneitás, nem létezik! Ha kollégákkal el akar menni az ember meginni valamit, olyan biztos nem fog menni hogy "ma van holnap munka után beülünk valahova?". Ilyenkor itt mindenki előveszi a határidőnaplóját, és egyeztetgetnek hogy kinek mikor van egy szabad slotja. Aztán jó ha 3-4 hét múlvára megegyezünk valamiben :D Én ilyenkor Magyarországon azt gondolnám hogy eszük ágában nincs velem találkozni, de tényleg így jönnek létre az iszogatások :D

Jaj most látom hogy ez egy két éves poszt :(

Kedves Kérdező, azóta változott a helyzet?

8

Akkor elnyomják a problémáikat?

Hogy adják ki magukból???

Én aztán nagyon küzdő ember vagyok, addig csinálom, amíg nem sikerül, ráadásul mindig az érdekel, amihez amúgy nincs tehetségem, de küzdök. :'D

De ettől még az embernek vannak nehézségei, fáradt, kialvatlan, fizikailag rosszul van stb-stb. Ezekről jobb beszélni.

Itthon is jobb szeretem a pesszimistának, negatívnak mondott embereket, mert köztük úgy érzem, lehetek őszinte, ők is őszinték, lehetek ember, nem egy, a problémákat a szőnyeg alá söprő gépnek kell éreznem magam.

Magyarországtól nyugatabbra hogyan kezelik ezt?

Jó, nyilván számít a jobb megélhetés, a jobb mentalitás. Valószínűsítem, hogy ott nem az a mentalitás, hogy fogadjuk el a trágyát, ez van, ezt kell szeretni, hanem azonnal tesznek ellene.

De akkor is fáj közben. 😂