Huszonévesen hogy tudtok barátokat szerezni ti?

Zéró efforttal mondjuk nem lehet.

Én pár éve kerültem abba a helyzetbe, hogy kb. minden barátom elköltözött a városból és nem nagyon volt itt senkim.

Elkezdtem edzeni, és mivel mindig nagyjából ugyanabban az időben jártam, sok ember ismerős lett arcról. És amikor szóba elegyedtem velük, akkor egy idő után volt, hogy felvetettem hogy fussunk össze edzőtermen kívül is, senki nem mondott nemet. Vagy volt, hogy ők mondták, hogy menjünk el valahová együtt.

Vagy pl. egy régi barátnőm, akivel évek óta nem tartottuk a kapcsolatot, mert elköltözött, mostanában költözött vissza a városomba. Írtam neki, nincs-e kedve összefutni. Most nyitott egy saját vállalkozást, arról kérdeztem, felajánlottam, hogy szívesen besegítek hétvégente.

Vagy pl. az egyik kolléganőm most váltott munkahelyet, vele egész jól kijöttem, így kezdeményeztem, hogy majd tartsuk a kapcsolatot, fussunk össze párszor.

Meg ha hívnak, akkor mindig igent mondok, mert ismerősök ismerőseivel is lehet barátkozni.

Szóval nem tudom, első körben azt mondom, keress valami olyan hobbit, amit tudsz emberek között csinálni, és legyél nyitott, meg azért kezdeményezz néha.

Szia!

21 éves srác vagyok, és kb sehogy. Nagyon kevés barátom van, és őket is többnyire a gimiben, általánosban ismertem meg.

Volt egy időszakom, amikor hasonlóan nyitott próbáltam lenni, igyekeztem a legtöbb lehetőséget megragadni az ismerkedésre, ahogy pl az #1,2 válaszadók is, hát, sok eredményre nem vezetett.

Jártam nyelvtanfolyamokra (angol, német, orosz), fakultációkra, ifjúsági estekre, teljesítménytúrázni, kondizni, küzdősportra, voltam pár szervezett túrán, és az internetes ismerkedést is próbáltam, illetve a társkeresőzéssel is próbálkoztam az utóbbi egy évben.

Sőt, a munkahelyeimen is próbáltam haverkodni.

Sok eredményre nem jutottam!

Egy elég sok internetes ismerősöm volt, de ők "elkoptak". Sokat játszottam velük online játékokat, főleg ETS2-ztünk, de úgy 2018-ban már elkezdett szétesni a csapat.

A nyelvtanfolyamokon sok érdekes embert megismertem, kialakult pár baráti kapcsolat, de azok később megszűntek.

A mostani munkahelyemen kifejezetten kívülállónak érzem magam (illetve éreztem, mert egyéb okok miatt váltok), az előző helyeimen sikerült haverkodni. De csak azt. Egy ideig raktárosként dolgoztam diákmunkában, oda többnyire baráttal/barátnővel mentek az emberek. Dolgoztam laboratóriumi környezetben is (gyakornok), ott meg nagyon ment a klikkesedés. A különféle termékek vizsgálatára szakosodott osztályok nem nagyon beszélgettek pl egymással, bár, ettől függetlenül azért a közvetlen kollégákkal sikerült jó viszonyt kialakítani.

Az ifjúsági estekről inkább ne is beszéljünk. Egy osztálytársam vett rá a gimiben, nyilván jót akart, de nem sült el jól. Próbálkoztam emberekkel beszélgetni, valamennyit sikerült is, de a "bulik" nagy részén ott ültem/álltam egyedül, iszogattam, figyeltem az előadásokat, stb... de ennyi erővel gépezhettem volna is otthon.

A társkereső oldalakon nekem hetek, hónapok óta nincs egyezésem. Nem tetszem a lányoknak, ez van.

A fakultációkról talán az a leginkább emlékezetes szociális élményem, hogy az a lány, aki tetszett, vissza se köszönt. 😂 Szép gimis évek... 😂

... Az egész életemről azért nem írnék kisregényt, valószínűleg a legtöbb olvasó úgyis csak átgörget az egészen, és úgy formál majd véleményt.

Hiszen há' miazhogy' nemmegy az ismerkedés, biztos nem próbálkoztam eleget, meg különben is, rossz, vagy unalmas ember vagyok, ha má' esse' megy ... 😅

Ezt csak azért írom le neked, hogy ha neked pl nincs igényed heti rendszerességgel impulzívabb programokra, akkor ne erőltess magadra csak azért egy hobbit, mert a gyakorin azt javasolták.

Sőt, őszintén, az "önfejlesztéstől", és a kommunikációs készségek fejlődésétől se várj sokat. Félre ne érts, fontos fejlődni, de csak azért, mert könnyebben szóba elegyedsz idegenekkel, még nem lesz párod! "Csak" te fogod magad jobban érezni a bőrödben.

Amit talán tudnék javasolni neked, hogy a napi szinten közvetlen közeledben előforduló emberekkel próbálj jó viszonyt kialakítani, vagy akár csak bájcsevegj velük néha. Pl szomszédok, munkatársak, ha tanulsz még, akkor szaktársak, szülők.

(Nyilván, ha mondjuk csak érettségid van, albérletben/szülőkkel élsz, és 3 műszakban dolgozol gyárban, akkor nagyon könnyű hosszútávon elmagányosodni. Én csak gyakornok voltam gyárban, de zaj van, tömeg van, mindenki siet a szünetben, munkaidő után haza (nyilván), egyébként meg mindenki robotol, ideges, morcos, és amúgy sem gondolom, hogy az összeszerelő Jóskával sok közös témád lenne. :) )

Én, bevallom őszintén, sokszor éreztem magamat nagyon magányosnak a nyáron. Még tavaly nyáron pont hasonló okok miatt vettem egy Babettát, de a felújítást erre az évre hagytam.

Elég sok pénzem belement, de az életem egyik legjobb döntése volt ez a motor! Ugyanis a szomszédban él egy idős bácsi, aki egy tipikus "ezermester", nagyon sokat segített, sokat beszélgettünk, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobban érezzem magamat a nyáron! :)

Szóval erre gondolok, az ilyen lehetőségeket (kedves szomszéd, kolléga, szaktárs stb) próbáld ne elhalasztani, és boldogabb lehetsz. Párkapcsolatod pl ettől még nem lesz, de kevésbé leszel magányos, és az már haladás. Nem volt még párom, úgyhogy csajozási tanácsot tőlem ne kérj 😂

... Én ennyit tudok javasolni. Ha gondolod, beszélgethetünk is.

21F

Van hobbid?

Talán ott kell keresni

Az 1.es válaszoló vagyok.

Attól mert nem értetek egyet full egyenesen a másik véleményével, és úgy érzitek nehéz ismerkedni vagy nem akar összejönni, attól legyetek már szívesek nem le pontozgatni mindenkit. Teljesen korrekt segítőkész válaszom volt. Szívesen segítek embereknek tanácsokkal, saját tapasztalatokkal és privát üzenetekben is támogatok embereket, de mindenhol bele futok ilyen le pontozásba. Ezzel viszont idő után korlátozzátok mennyi üzenetet tudok embereknek küldeni. Ez miatt lassan már az egész oldalt itt hagynám szívem szerint, kiábrándító.. 😐