Meghalt az egyetlen igaz barátom. Hogyan lehetnék túl rajta?

Először is részvétem!

Másodszor igazából nekem csak olyan tapasztalataim voltak, hogy a legjobb barátom elganyagolt/ ejtett / ignorált. Visztont az veszettül fájt nekem. Másik jó baráthoz idő kell, próbálj megnyílni a mostani ismerőseid előtt (tudom, hogy szinte lehetetlennek érződik, mégis, fokozatosan jobban éreznéd magad) Jó ötlet, hogy felveszed egy videóra a közös emlékeiteket, viszont szerintem ez több fájdalmat okozhat neked, mintha egy ideig nem nézed vissza. Mármint ez most rettentően nehéz, később csillapodni fog. (Nem akarok úgy beszélni mint egy 80 éves, hogy az idő mindent helyrehoz bla bla bla) Szóval összességében a legjobb, ha elfogadod, hogy így lett, fogalmam sincs hogy mi okozta a halálát, szóval arra nem is térnék rá. Nekem, amikor elváltak az útjaink a barátommal, nagyon sok zenét hallgattam, és - lehet, hogy ez téged nem vonzz annyira, de - rengeteg magányról szóló verset írtam. Ha gondolod, keress rá, én együtt tudtam velük érezni. Viszont ha ez egy "nem", akkor próbálj a közeli családoddal beszélni erről. Így már nem is fogod egyedül érezni magad. Van egy ember, aki egy ismerősöm ismerőse, egyszer rámírt hogy valamiről beszélni szeretne, és a végén írta, hogy sokkal jobban érezte magát a végén. Szóval idegen emberek meg tudnak hallgattni, lehet, hogy nem tudnak segíteni, de te legalább kiadod magadból a fájdalmadat. Keresd fel a szóban forgó legjobb barátod barátait, családját, velük 100%, hogy komolyan tudsz erről beszélni, hiszen nekik is ugyanannyira fáj, mint neked. Ha gondolod, rám is írhatsz, de ahogy neked jó. És pont az üzenet végére hagytam, hogy: Nehogy magadat okold a halála miatt! Nem a te hibád. (remélem)

Remélem, hogy jobban leszel, nem vagy egyedül!

Nehogy csinálj magaddal bármi hülyeséget, Lili

Nagyon sajnálom! Együttérzek veled.

Az első válaszoló felajánlotta, hogy segít, de hozzám is nyugodtan fordulhatsz, meghallgatlak.

Először is sajnálom és sok erőt kívánok!

Ugyan felajánlották előttem ketten is a segítségüket, de megteszem én is, írhatsz, ha gondolod. Érteni fogok mindent, ugyanis én is átmentem ezen kétszer, legutóbb májusban, szóval nekem is friss. Ő ugyan nem halt meg, csak elvesztettem egy félreértés miatt, de ettől még baromi nagyot ütött az elvesztése (8 éves barátság volt, testvérekként tekintettünk egymásra) és olyan gyászt éreztem/érzek, mint 7 éve, amikor a gyerekkori legjobb barátom meghalt (az egy 16 éves barátság volt). Ezért mondom, hogy jártam a cipődben és szívesen meghallgatlak én is.

Az idő amúgy tényleg segít, de az nyilván nem most lesz.