Mit tegyek, ha az egyetlen barátom nem lehet a barátom?

Alapvetően introvertált vagyok, nehezen barátkozom. Ez zavar és nyitott is vagyok más kapcsolatokra, de mindig úgy érzem, hogy nincs senki, akivel megtalálnám a közös hangot. Valószínűleg ez az én hibám, mert mindenkiben keresek valamit, ami számomra ijesztő és emiatt elzárom magam.

Egy potenciális kivétel azonban van. Munkatárs már évek óta, jól kijövünk, sokat és tartalmasakat beszélünk. Amikor nincs téma, akkor egyikünknek sem kellemetlen csendben maradni, nem értekezünk az időjárásról vagy egyéb felszínes témákról. Pontosan ilyen barátot szeretnék. Úgy gondolom, érdemes lenne rá, hogy ez már ne munkhelyi keretek között működjön, de van némi buktató: munkamániás. Ha nem bent dolgozik, akkor a vállalkozását menedzseli, hétfőtől vasárnapig. Tudom, hogy mennyire fontos neki és szereti amit csinál, választás elé pedig sosem állítanám. Most azt gondoljátok, hogy biztosan van délutánonként vagy hétvégén 1-2 órája a barátságunk ápolására, de higyjétek el, nincs. Szerelmes a munkájába, csak annak él, így félek, hogy ebből részéről soha nem lehet mélyebb kapcsolat. Marad a munkahely és párhavonta a csapatépítő.

Mit gondoltok, erőltessem tovább vagy ez ennyi?