Mi lehet az oka szerintetek annak, hogy valakinek nincsenek igazán "szimmetrikus" barátai?

Úgy értem, hogy vannak barátai, akikkel néha, ha szervez valamit, akkor összeülnek együtt, beszélgetnek, egyszer-egyszer átmennek egymáshoz vagy moziba mennek többen, de nincs olyan, hogy rendszeresen eljárnának valahova valamit csinálni, vagy állandóan beszélgetnek, kölcsönösen keresnék egymást. Nekem az összes baráti kapcsolatom ilyen: csak néha találkozom velük és szinte kivétel nélkül mindig én kezdeményezem. Olyan, mintha senki nem igényelné igazán a társaságomat, mintha nem lennék olyan, mint a többi ember, akinek szokott egy-egy legjobb barátja lenni. Nincs egy társaság, aminek szerves része vagyok, nincs egy legjobb barát, aki azonnal rám gondolna, ha lakótársat keresne.