Hogyan fogadjam el hogy egyedül maradtam?

Én is nemrég veszítettem el a páromat hasonló okokból. Nem azt kell elfogadnod, hogy egyedül maradtál, hanem azt, hogy véget ért valami, amiben nem lettél volna boldog, és ki tudja hány évet pazaroltál volna el még az életedből, ha nem változik semmi. Ez egy nehéz küzdelem, mert ilyenkor az ember sebezhető, és hiányzik neki a szeretet, a törődés. Fontos, hogy ezeket a tapasztalatokat az előnyödre tudd fordítani, és megfogalmazni tisztábban, hogy mire is van igazán szükséged egy kapcsolatban, hogy elkerüld, hogy ez megismétlődjön. Nekem ami még segített, hogy próbáltam új célokat keresni, amelyek adnak sikerélményt, illetve nemrég elkezdtem azért társaságba is járni, mert az semmiképp sem tesz jót, ha túl sokáig egyedül van az ember ezekkel a sötét gondolatokkal, kell, hogy kizökkentse valami. Esetleg van kedved részletesebben elmesélni, hogy mi történt?

26/F

Sajnos ezzel fogsz talalkozni a legtobbet az eletben, mert az ember ilyen.

Ha meg is becsulnek most, kesobb mar nem leszel fontos.

Sok ember megprobal majd kihasznalni, ha szexi vagy azert, ha empatikus vagy azert, ha okos vagy azert...

Megbizhato hosszan tarto parkapcsolatot meg talalni marha nehez, sokan az elejen megjatszak magukat, nem oszintek, csak azert hogy megszerezze a masikat aztan eltelik egy kis ido es megunja ezt a szerepet es elege lesz beloled.

Akik torodtek veled, most mar nem torodnek.

Az emberek egy ideig torodnek veled (ha), aztan elmegy a kedvuk.

Szoval jobb minel elobb rajonni, hogy ezen a foldon csak te leszel magadnak igazan fontos, es masban ennyire senkiben nem bizhatsz.