Miért nem akarnak velem komolyabban barátkozni?

Hiába akartam, mindig én kezdeményeztem, és senki sem hitte el nekem, hogy nem akarnak velem a többiek a felszínnél komolyabban barátkozni. Hiába hívtam el valakit kávéra, borozni, moziba, lemondták, vagy ha eljöttek, jót szórakoztunk és többé nem kerestek, csak akkor ha szükségük volt valamire. Nagyon bepánikoltam, magamba zuhantam hogy nem keres senki, néha azt érzem mintha teljesen láthatatlan lennék mások számára. Nincs autizmusom, vagy mentális problémáim a szorongáson kívül, ami kezelve van. Nem is vagyok csúnya lány, sőt. Mi lehet a baj? Azt hittem könnyű barátkozni, de mintha senki sem akarna többet a felszínnél. Ismerek egy lányt már egy éve, mindig aranyos, és néha telefonon is beszélgetni szoktunk, de ha elhívom valamerre, akkor nem jön, magától nem hoz fel programokat. Ott egy másik valaki is, a szaktársam, megkérdeztem hogy nem lenne-e kedve biciklizni valamelyik nap? De ha nem, akkor piknikezni is elmehetünk, szép idő van. Azt mondta, hogy sajnos nem ér rá, és azóta sem kezdeményezett új időpontot. Miért van ez így?

22/L