Hogyan barátkozhatnék lányokkal?

Én is lány vagyok, és nagyon nehezen találom meg a közös hangot más nőnemű lényekkel. Idegesítenek, zavarnak. Ez mindig is így volt. Akadtak lánybarátaim gimiben, egyetemen, de a hozzám legközelebb álló személyek fiúk. Nekik tudok megnyílni, őket tudom tisztelni és komolyan venni. Ez szörnyű. Mintha kevesebbre tartanám a nőket, mint a férfiakat. Ez önutálatból vagy az anyámmal való szr kapcsolatból fakadhat? Nem vagyok jóban a nőiességemmel? Nem tudom. Vergődik valaki hasonló szituban?

Szeretnék amúgy lánybarátokat, tudom, hogy nem mindenki a mitfőzzekma-nekedmelyikbalzsamváltbe-jujmenjünkvásárolni típus, de mindig találok valamit, ami idegesít bennük. Pl. kényes a hangja, hisz a horoszkópban, szereti szabópétert, műkörme van, egyfesztpletykál, kétszínű, gyerekmániás, stb. Hányok a lágyságuktól. Tudom, hogy velem van a baj. Akadtak jófej, vicces, erős, érdekes lányok az életemben, de valamin mindig elcsúsztunk, általában miattam. :D Így most ott tartok, hogy 27 évesen csak fiúbarátaim vannak, akiket imádok, de hiányérzetem van. Lehet ezen fordítani?

Anyámmal nem akarom rendezni a kapcsolatomat, ezt ne is tanácsoljátok. Olyan gyakorlatokra nyitott vagyok, amik nem igénylik, hogy hozzá kelljen szólni. A nőiességemmel kellene bszni valamit? Nem szeretek csinos ruhákba, magassarkúba járni, szégyellem magam tőlük. De amúgy segítséget kérni is gyűlölök, inkább addig kutakodok, amíg megoldást nem találok. Egyedül.

Csak hogy még kuszább legyen, amit felböfögök: 4 évig lánykoleszban laktam, ez számíthat? Vagy ne próbáljam racionalizálni, hogy egy roncs vagyok? :D

Lányok! Van kedvetek beszélgetni? Ikszdé.