Miért nem barátkoznak velem az emberek?

21 éves srác vagyok, jelenleg az egyetemi tanulmányaimat végzem. Mivel osztatlan képzésen vagyok, ezért még hátra van 2-3 évem, és már kezdem magam nagyon sza*ul érezni, hogy nincsennek valódi barátaim;

Az egész általános iskolában kezdődött, már akkor sem voltam valami népszerű, én voltam az osztályban az a srác aki minden órára normálisan készül, a tanár összes kérdésére tudja a választ, és hát bevallom, szerettem nyíltan okoskodni is, mások előtt. Ez az okoskodó személyiségjegy viszont nem egyből jött elő, hanem akkor, amikor rájöttem, hogy az osztály nagy része utál, a másik része pedig csak azért próbál valami féle "álbaráti" kapcsolatot fenttartani velem, hogy segítsek neki a háziban, vagy éppen a dolgozataikban.

Ez gimiben változott, próbáltam nyitni az emberek felé, viszont még mindig én voltam az osztályban, és az évfolyamban is a legjobb tanuló, csomó versenyre eljártam, ahol egész szép eredményeket értem el, persze ezt az egész osztályom leszarta, viszont ha valamelyik sportoló srác ért el hasonló volumenű eredményt, akkor az osztály lánytagjai kb körberajongták őt.

Egyetemen szintén próbáltam megnyílni, de itt sem jártam sikerrel, viszont itt is egész jó jegyeim vannak, így erre itt sem panaszkodom, viszont nagyon zavaró, hogy a szaktársaim nagy része csak azért beszélget velem, hogy vizsgaidőszakban jegyzethez jussanak, vagy ha hiányoznak, akkor elkérjék tőlem az aznapi anyagot.

Alapvetően egy zárkózott srác vagyok, picit eltérő stílussal, (hosszabb haj, fekete ruhák, térdig érő fekete kabát, stb.) ámbár konzervatív szemlélettel. A nyári diákmunkákon is észrevettem, hogy sokkal jobban elbeszélgetek az idősebb, +40 éves dolgozókkal, mint a korombeliekkel. Egész egyszerűen nem találok velük közös témát. Engem érdekel a politika, a történelem, őket pedig teljesen más. Ilyenkor az szokott lenni, hogy a csapatmunkák során inkább igyekszem az idősebbekhez beállni, mert úgy érzem, hogy nekik tényleg nem vagyok idegesítő, illetve a többségükkel legalább egy közös témám van, míg ha a korombeliekkel osztanak be, akkor általában ők elvannak maguk között, én pedig csinálom a munkám.