A munka, esetleg család mellett Ti ápoltok baráti kapcsolatokat?
Sokaktól hallom, h nincs idejük vagy energiájuk hozzá, jó így nekik, h csak a családnak és a munkájuknak élnek.
Sajnos az utóbbi időkben sokat költöztem, munkalyeket váltottam, így elkoptak a barátaim, viszont azt érzem, h borzalmasan hiányzik valaki, akivel kibeszélhetnénk a napunkat, tanácsot kérhetnénk egymástól, esetleg együtt kikapcsolódnánk.
Ti hogy vagytok ezzel? Mennyire jellemző ez rátok? Ez csak nekem lenne igényem? Vagy esetleg másnak is?
Persze, úgy gondolom, hogy arra van időm, amire időt akarok szentelni. Sose okozott gondot ápolni a baráti kapcsolataim, alapból nem vagyok az a fajta ember, akinél megszűnik a világ, ha párja lesz. Kell is és jó is a külön program szerintem párkapcsolatban.
Viszont harmincas koromra nincs már igényem a barátaimmal naponta vagy hetente találkozni, beszélgetni. Alapból messze élünk most egymástól, szóval havi 1-2 alkalommal beszélgetünk tényleg tartalmasan (azaz nem chaten), találkozni sokakkal még ritkábban tudunk. Viszont minden évben közösen nyaral a csapat (partnert gyereket otthon hagyva), sokszor látogatjuk egymást. Vannak helyben is barátaim, de velük sincs igényem hetente összefutni. Általában két-háromhetente sikerül, de ha kimarad pár hónap, az sem a világ vége.
Teljesen átalakult a dinamikája ezeknek a kapcsolatoknak az elmúlt 10-20 évben, de szerintem ez teljesen normális, nem azon múlik a barátság, hogy milyen gyakran találkozunk. Imádnám, ha közelebb lakna a csapat többi része, de akkor se találkoznánk heti többször. A lényeg, hogy a mai napig bármikor számíthatunk egymásra örömünkben és bánatunkban is, segítünk egymásnak, meghallgatjuk egymást.
Persze. A legjobb barátaim ugyanazok, akik 20 évvel ezelőtt is voltak. Kevesebbet találkozunk, de ugyanúgy rendszeres a kapcsolat, a találkozás, a beszélgetés.
Csak régen tényleg semmi dolgunk, felelősségünk nem volt, egy héten többször is találkoztunk, mert mindig mentünk valami programra. Most meg azért több a feladat, felelősség, de azért megmaradtak a barátok is, csak nem annyira gyakran találkozunk, mint régen.
"Sajnos az utóbbi időkben sokat költöztem, munkalyeket váltottam, így elkoptak a barátaim,..."
Hát ez nem indok kedves Kérdező, csak egy kényszerű magyarázkodás, ...vagy nem is voltatok barátok!
A barátság nem helyrajzszámfüggő, különösen nem ebben a pici országban, ahol ha megrázod magad, kis túlzással 1 óra alatt elérsz bárkit és bármit.
Ráadásul nem indok a mai világban, ahol ingyenesen lehet kép-hang kapcsolatot tartani azokkal, akik fontosak.
Jól is néznénk ki, hogyha az embernek élete során minden munkahelyváltásnál, vagy költözésnél le kellene cserélnie a baráti körét!
Az IGAZI barátságért tenni kell mindkét félnek és kitart a halálig.
A távkapcsolataim megszakadtak, hiába írtam, kerestem őket, egyre ritkábban kaptam választ, aztán nem is kerestek többet. Amíg a közelükben laktam, nem volt gond ápolni a barátságot.
Azt erősen cáfolnám, h 1 óra alatt oda lehet érni bárhova! Hisz nincs mindenkinek kocsi a segge alatt és úgy már nem is olyan könnyű! Amilyen kaotikus tud lenni a közlekedés, gyakran egy nap rámegy csak az utazásra!
"A barátság nem helyrajzszámfüggő, különösen nem ebben a pici országban, ahol ha megrázod magad, kis túlzással 1 óra alatt elérsz bárkit és bármit."
Én a távolság alatt egész pontosan 2332 km-t értettem, mert ennyi van köztem és több barátom között, szóval ezért is gyakoribb a videohívás, mint a személyes találkozás. Mondjuk az idei évet leszámítva azt is megejtjük minimum évente 6-8 alkalommal. Így is működik, így is szeretjük egymást és így is számíthatunk egymásra, de ez mindig mindkét félen múlik. Ha csak az egyik oldal erőltetné, az hamar elhalna, ilyenre is volt példa. 3as voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!