Kisbaba mellett hogy lehet helyrehozni egy félresiklott kapcsolatot? Anyukák, ez természetes lenne?
Hamar lettünk szülők, ez tagadhatatlan. Én nemsokkal a szülés előtt lettem 18, ő 22. A kapcsolatunk nagyon erős volt, így a terhesség, gyerekágyas időszak egyáltalán nem viselte meg, sőt. Úgy érzem, hogy visszagondolva akkor volt a legerősebb a kapcsolatunk. Lehet ez volt a sok, hogy folyton együtt voltunk így hármasban, az első hónapban éppen hogy wc-re külön mentünk. Ez főleg azért volt jó, mert a terhesség alatt voltak kisebb nézeteltéréseink (nem nagy dolgok, csak pl akkor kezdtünk építkezni is, és azzal kapcsolatban, vagy hogy kell-e a drágább babakocsi, stb. de tényleg ilyen félórás összezörrenések csak), de miután hárman lettünk, mintha a lányunkkal lett volna teljes az életünk. Szóval együtt voltunk, minden szép volt, volt egy tündéri kisbabánk, boldogok voltunk.
De kb olyan 6-7 hete érzem, hogy valami nem kerek. Keveset beszélünk, nincsen annyi közös program (akár a nagyobb családdal, vagy csak ketten, vagy a picivel együtt). Ha beszélünk is, vita, sértődés lesz a vége. Nyár végén volt egy nagyobb vitánk, mert elmentem a picivel nyaralni egy baráti társaságommal, plusz a szüleim is jöttek, de a szállás külön volt nekik/nekünk, és volt ott egy srác, aki nyíltan nyomult rám. Függetlenül attól, hogy ott volt a lányom, vagy hogy látta, hogy menyasszony vagyok. Én ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, olyan szinten nem érdekelt, hogy a páromnak is elmondtam, aki meg kiakadt, hogy akkor üljek azonnal a kocsiba a gyerekkel, és induljunk haza. Mondtam, hogy ez nem így megy, ráadásul mit gondol, hogy majd megcsalnám úgy, hogy a pici tőlem másfél méterre alszik?! Akkor nagyon összevesztünk, és ami a legrosszabb volt, hogy 2 napig konkrétan annyit kommunikáltunk, hogy szia, igen, jól vagyunk, te is?, szia. Mikor amúgy régen egésznapos kapcsolatban voltunk. Pedig tudja, hogy nem csalnám meg, de igazából ha ilyenre is gondolna, az ember nem a közös baráti társaságukkal töltött nyaraláson csinál ilyet szerintem....
Még ha jót akarnék, abból is félreértés, sértődés lesz és tényleg jelenleg úgy érzem, hogy csak eléldegélünk egymás mellett. Eljegyzett, jövőre lenne az esküvőnk. Tudom, hogy a jó helyszínek hamar elkelnek (konkrétan az egyik barátnőm 1 évvel az esküvőjük előtt alig talált helyet), a ruhát is jó időben kinézni/megcsináltatni, meg úgy alapból, nem egy hirtelenjében összedobott valamit szeretnék. Mondtam, hogy megnézhetnénk pár helyszínt, meg elintézhetnénk a save the date kártyákat, meghívókat. Ez a helyszín nézés is arra irányult volna, hogy kettesben töltsünk egy kis időt, legalább pár napot, de csak az ellenkezője lett, hogy "szerinte ne rohanjunk ennyire", meg "talán nem kéne azonnal nyáron esküdnünk". Ezen kiakadtam, szerintem jogosan, és utána már próbált korrigálni, hogy hát ő csak azt nem akarja, hogy kapkodás legyen, meg még a házunk sincs készen, minek vegyünk a nyakunkba egy esküvő szervezését is. Nem tudom, mitévő legyek. A tehetetlenség borít ki a legjobban, hogy hiába kérdezem, semmit nem mond, semmi baja szerinte, nem viselkedik máshogy. Anyukám szerint ezek még egy 15-20 éves házasságban is előfordulnak, és nem szabad azonnal szakításra gondolni. De ha csak én akarok változtatni ezen, az régen rossz. A picivel amúgy ugyanúgy foglalkozik, meg játszik, mint előtte, szóval nem tudom, mi lehet ez. Harmadik fél nincsen biztosan.
válasza:
válasza:Harmincas, háromgyerekes házas nő vagyok.
Egy építkezés valami brutál stresszes dolog. Én tuti nem csinálnám párhuzamosan egy esküvőszervezéssel, mert nekem az esküvőszervezés is kín, pedig nekünk minimál esküvőnk volt, 11-en voltunk összesen, de majd megbolondultam tőle így is, hogy meghívó, ruha, frizu, smink, csokor, dekor, fotós, zene, kaja, szertartásvezető meg minden anyámkínja rendben legyen. Így is egy vagyon volt. Lehet a párod is így érez. Nem írtad, ki teremti elő az anyagiakat, de simán nyomaszthatja az is. Mi most építkezünk, és nemhogy lagzira nem akarnék most költeni, ha most lenne, de még nyaralásra sem szívesen. Mikor a vőlegényed pedig megpróbálja kifejezni az aggodalmait, te kiakadsz. Ez pedig hiba. Egy házásságban nem szabad kiakadni csak mert valakinek valami baja van. Tilos. Beszélgetni lehet, és támogatni egymást a rossz érzések, aggodalmak, félelmek, bizonytalanságok kezelésében. Nem vagyunk persze tökéletesek, néha kiakad az ember, amikor besokall, de bocsánatot kell kérni, és törekedni kell rá valóban, hogy kommunikációba fordítsd a frusztráltságod, ne kiakadásba.
A féltékenység gáz, de erre is csak az lehet a gyógyír, hogy milliószor is biztosítod a ragaszkodasod felől, és megbeszélitek, ki mit érez. Az, hogy azonnal gyertek haza, valószínűleg túlzás volt, de pl. fiúbarát leépítését kérni nem az.
Az írásodból nem jött át a párod felé érzett empátia. Talán ezen kéne dolgoznod. Akkor is, ha a párod sem a helyes kommunikáció királya.
válasza: válasza:Csatlakozom az építkezés-"pará"-hoz. Mi szerencsére csak a költözés után kezdtük a "babaprojektet", de így is borzalom volt.
Viszont nem sok ez a program egy kicsit? Mennyi idős az a baba? A párod azért úgy nézem, átlagon felül sokat törődött Veletek, érett 40-esek nem tesznek ennyit. Ezek után ez a külön nyaralás... meg mért mondtad el neki a nyomulós fickót?
Egy picit koncentráljatok egymásra szerintem, csináljatok hármasban nyugis programokat. A nagycsalád is visszavehet picit. Nem mondtad mennyi idős a kisbaba, de az ő mozgásfejlődésének se a legjobb a sok autózás meg vendégség, ha nincs elég ideje szabad térben mozogni.
válasza:"Anyukám szerint ezek még egy 15-20 éves házasságban is előfordulnak, és nem szabad azonnal szakításra gondolni. De ha csak én akarok változtatni ezen, az régen rossz."
Miért, te hogy akarsz ezen változtatni? Mit teszel, hogy jobb legyen? Mert az nekem csak annyi jött le, hogy próbálod megvalósítani a vágyaid, nem pedig megmenteni a párkapcsolatod. Mintha egyszerűen csak azt várnád, hogy viselkedjen már rendesen a párod és kész, ennyi, kapcsolat megmentve. Mit teszel te? És mit csinálhatnál jobban? Ezeken gondolkozz el.
És ha kettesben akaraz lenni vele, akkor azt mondd. Ne azt, hogy nézzetek helyszíneket, ő meg találja ki magától, hogy ezt valamiféle kapcsolatmentő programnak szánod. Amúgy minden rosszindulat nélkül: hogy van nektek időtök és pénzetek minderre? A szülők segítenek? Nincs egzisztencialis nyomás a párodon?
válasza:Ne haragudj, de számomra érthetetlen, hogy miért külön nyaraltok?? Te meg mintha féltékennyé akartad volna tenni. Ha totál nem érdekelt a srác, miért nem állítottad le keményen és vége a történetnek. Nekem ez alapján valami nagyon nem kerek. Kifejthetnéd, hogy ő miért nem ment veletek vagy mindig külön nyaraltok? Volt közös családi nyaralás is?
Másrészt az is lehet, hogy van valakije. Persze ez egyeltalán nem biztos.
Fél éves a lányunk, semmi baj nincs a fejlődésével. Nem is értem ezt a feltevést amúgy. Attól, mert elmegyünk mondjuk egy étterembe, vagy elutazunk, az nem jelenti azt, hogy akkor egész nap a hordozóban/babakocsiban van. Főleg, mert ha hosszabb útra megyünk, akkor igyekszem úgy szervezni, hogy este, vagy alvásidőben menjünk, arra essen az utazás nagyobb része. Kint meg nagyon jól érezte magát, sikerült tartani a napirendet is nagyjából. Mellé én is feltöltődtem, jól éreztem magam. Más is megy nyaralni szerintem, nem lett volna jobb neki itthon bent a lakásban, a melegben. Ő nem tudott volna velünk jönni akkor, de mondta hogy menjünk nyugodtan, főleg hogy mondták anyuék, hogy akkor jönnek velünk, mert így ők unokáznak, és tudok kicsit a barátnőimmel is lenni, és mindenki boldog. A srácot pont azért mondtam el, hogy ne mástól tudja meg esetleg, meg tényleg nevetséges volt az egész szitu.
Hidd el, semmi gond nincs azzal, ha az anyuka emberek között van. A lényeg, hogy figyelni kell a baba igényeire, szükségleteire, és mértéket kell tartani! De az sem lenne neki jó, ha hermetikusan elzárva tartanám, és sehová nem mennénk... Boldog kisbaba, teljesen rendben van a fejlődése is és örülök, hogy lehet vele menni erre-arra, mert így nekem is könnyebb az anyaság, hogy nem azt élem meg nap, mint nap, hogy sétálunk fél órát az utcában, aztán ennyi. Egy Budapest-Bali utat nyilván nem vállalnánk be még vele, de azzal szerintem nincs baj, hogy nyáron elmentünk Horvátországba, vagy Olaszországba. Főleg, mert jól viselte az utat, az ottlétet is.
Voltunk hármasban is nyaralni, ott még minden rendben volt. Ide is csak azért mentünk, mert mondta, hogy nyugodtan, azon a héten amúgyis sok munkája volt, 2x ment vidékre is (korán reggel indult, késő délután jött haza).
Pénzkérdés: Szerencsére nem keres rosszul ő sem, de a családjaink támogatnak minket. Szóval pénzügyi gondjaink nincsenek, ebben biztos vagyok.
válasza:A mozgásfejlődést nem rosszindulatból írtam, hanem, mert nem tudtam, mennyi idős.
6 hóbapos még oké, de kb most indul a kúszas-mászás, és akkor nagyom fontos, hogy minél többet szabad mozgáateret kapjon, nem játszószőnyeg vagy járóka, hamem nagy ter, és ezt utazáskor nehéz megvalósítani.
Szerintem sem kell hermetikusan elzárni az anyukákat, de én pont a mozgás miatt limitálom jelentősen a programokat, mert észrevétlenül így is elmegy a nap úgy, hogy órákat babakocsiban vagy más módon korlátozva tölt és pl vendégségben sem biztos, hogy szabadon lehet engedni.
Ez picit mellékvágány.
Szerintem beszélj a pároddal, mert valami mégis sok volt neki, talán elhanyagolva érzi magát vagy fáradt vagy sok neki a program. Ha nem ilyen probléma megfogalmazós típus, akkor gondoskodj róla picit. Csinálj neki finom ebédeket, sütit, tegyèl gyertyát az asztalra, simogasd meg, ne kérj számon semmit, ne zaklasd az esküvővel, ne várd hogy rögtön nyit feléd csak szeresd kicsit.
Hiába győzködsz észérvekkel pl engem, mert idegen vagyok, nem ismerlek, nem látom, mi lehet a baj, annyi ötletem volt, amit felvetettem.
válasza:Mégis hogy tehetnék hozzá? Nem dolgoztam, a szóbeli érettségire már a baba mellett készültem fel. De ez a pénztéma nálunk nem probléma, mielőtt úgy döntöttünk, hogy szülők leszünk, leültünk a családjainkkal beszélni, hogy hogyan tovább. És ők mondták, hogy mindenben segítenek, legyen szó akár az anyagiakról, akár arról, hogy vigyáznak a babára. Mivel elég rendhagyó a helyzetünk, szerintem nem kell emiatt megkövezni. :)
A babát érintő kérdésekkel, esetleges aggályokkal tisztában vagyok, és nem egész nap van a babakocsiban, nem megyünk mindennap félnapos programokra, stb. Szóval ezt felesleges idekeverni most. Próbálok én is közelíteni a párom felé, de nehéz, ha félek az elutasítástól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!