Miért van az, hogy a legtöbb ember iránt akik szenvednek (lelkileg, mentálisan) a többi a ember nem érez szánalmat, sajnálatot?

25 vagyok

"Akkor ez azért van, mert az emberek a mentális betegséget nem is úgy kezelik mint egy igazi betegséget, hanem mint döntés kérdését?"

Elég sok helyen találkoztam már hasonló hozzáállással. Aki volt már azon az oldalon az tudja, hogy nem így van.

Ennek az oka - szerintem - a rossz családi minták, hogy sokan a saját problemáikat nem oldják meg mert nem akarják, vagy lehet nem is tudnák de végül is hogyan is tudnák, ha nem volt előttük jó példa erre, vagy épp rossz példa volt.

Másrészt, sajnos úgy tapasztaltam, az emberek egy csoporja valamiért úgy néz egy mentális betegre, mint aki bolond, lehet félnek is tőle, mert ez a felfogás ragadt meg a történelemből, és ha így tekintenek ilyen dolgokra akkor persze, hogy az emberek többsége szembe se akar nézni hasonlóval, se máséval, se a magáéval, hát akkor még megoldani.

Még mindig 25ös

Hál'istennek nem vagyok mentális beteg, de van a családban, aki érintett. (Innen a tapasztalat)

De a lényeg tényleg, hogy az ember megtalálja azokat, akik megértőek, kedvesek yrb...mert vannak :)

Válaszoltam a kérdésedre és a bunkóság a reakció. Taps! Ha rólad van szó akkor ne csodálkozz ha nem vígasztalgat senki. Az ilyenektől mindenki menekül mert elvárjatok, hogy legyen közönségetek a szenvedéshez. Tudod kinek van ehhez kedve.

Aki kinyírja magát az tényleg meg akar halni. Van ilyen és joga van hozzá. Ők meg is halnak. A többi pedig valóban csak figyelemfelkeltésből csinálja. Elég rossz módszer.

Meg ha szánják meg sajnálják az nagyon jó. Azzal azt érik el, hogy még jobban sajnálni fogja magát aztán öngyilkos lesz.

Eléggé utálnám ha szánnának. Annál rosszabb nincs. Annál az is jobb ha bántanak legalább magamhoz térek és megvédem magam.

Valahol az is probléma lehet, hogy a mentális betegségeket ahhoz a lekezelő, egó központú agresszivitáshoz társítják, amit a kérdező is képvisel.

Hiszen egyik oldalról arról beszél, hogy mindenkinek kell a megértés, szeretet, figyelem. Miközben ő maga agresszívan köpködve támad mindenkire aki nem az ő fenekét nyalja, hanem ellen véleményt formál.

Másrészt meg az emberek gyakorlatilag 100%-ra rá húzható valamilyen kisebb-nagyobb mentális betegség, sérülés. És az esetek nagy részében az egyénen múlik, hogy lehet, érdemes-e rajta segíteni, ő maga mennyit tesz bele.

A kérdező úgy beszél mintha létezne "A" mentális betegség, miközben nem "A" mentális betegség van, hanem különböző, egymástól nagyban eltérő betegségek amiket mind külön kell vizsgálni.

Zárójelesen megjegyzem, hogy vannak emberek akik a segítésben élik ki magukat, nem a maguk életével foglalkoznak, hanem kényszeres önfeláldozók akik attól érzik jól magukat, ha másnak segítenek akár túlzottan, önfeláldozóan is. Ez is mentális betegség.

És mint mondtam, ahogy fizikai betegségből is többféle létezik, úgy van többféle mentális betegség is. Ilyen formában lehet azzal jönni, hogy "nem kezelik betegségként", mint ahogy egy átlag megfázást sem ugyanúgy kezel az ember mint egy daganatos megbetegedést úgy nyilván egy Down szindrómás gyermek is teljesen más élethelyzetet teremt mint egy alkoholista férj.

És végezetül szabad világban élünk...mindenkinek jogában áll eldönteni, kin és milyen mértékben akar segíteni. Mindenkinek joga van dönteni, hogy akarja-e a másik társaságát és eldöntheti, hogy mennyire "áldozza" fel a maga életét.